2014. augusztus 17., vasárnap

I. évad 31. rész (part 2)


Sziasztok!

Tudom megint sokat késtem és ezt szörnyen sajnálom.. Bár valószínűleg a sok bocsánatkérés sem segít már hisz, kimondva- kimondatlanul de elhanyagoltam a blogot. Nem fogok kifogásokat keresni elmondom az igazat. Nem volt erőm írni. Egyszerűen képtelen voltam leülni és megírni a fejezetet. Vagy fáradt voltam vagy nem volt kedvem. Mostanában az élethez sem volt kedvem nem, hogy írni! Pedig kellene. Nem csak azért, hogy megmaradjon az a maréknyi olvasó aki most van hanem azért is, mert szeretem csinálni. És mivel szeretem csinálni, nem hagyhatom, hogy a kedvem befolyásoljon abban ami az egyetlen dolog amihez (úgy ahogy...) értek.
Egyébként megbuktam évvégén. Fizika... Az egész nyaram a pótvizsgával ment el. Még 2 hét. Eléggé félek, de mostmár nem tehetem meg, hogy nem nyújtok nektek valamit.
A fejezet elég unalmas lesz, de ez az utolsó rész az évadzáró rész előtt ami tartogat meglepetéseket szóval ez csak egy töltelék rész. Remélem tetszeni fog azért és nem utáltatok meg nagyon..
Puszi, Vanessa




                                                   ..:Második esély 2. rész:..

[Adam szemszöge]



 A Ninával való kissé megerőltető beszélgetés után (még feltett egy csomó kérdést) fáradtan dőltem be az ágyba. Semmi mást nem szerettem volna csak aludni. Belefáradtam ebbe az egész őrületbe ami körülöttem folyik. Semmi mást nem szeretnék csak normális lenni. Azt, hogy végre vége legyen a rossz dolgoknak. Holnap beíratnak az új suliba. Kaptam egy második esélyt. Csak el ne szúrjam. Minden vágyam, hogy végre leéretségizzek és eltűnjek innen. Valahová Olaszországba. Mondjuk Rómába. Letelepednék és azt tehetném amit mindig is szerettem volna. A világ legnagyobbjaitól tanulhatok meg főzni. És ki tudja, talán én is naggyá válhatnék...
Szép álmok.. Kár, hogy megvalósíthatatlanok. Pedig mit nem adnék, hogy ne csak álom lehessen. Akármit.
A telefonom rezgése zavarta meg az éber álmaim. Hannah neve villogott a kijelzőn így kómásan de érdeklődve vettem fel a telefont.
- Szia kicsim. - ásítottam a készülékbe de válaszképpen csak ideges sóhajtozást hallottam. - Baj van?
- Hát fogjuk rá igen. Beszélnünk kell. - közölte határozottan. - Amint tudunk találkozzunk. Valamit el kell mondanom. - mondtam neki, hogy holnap elmegyek hozzá és idegesen letettem a telefont. Nem tudom mi az amit mondani akar, de nagyon furdalja az oldalam a kíváncsiság. Nagyon remegett a hangja és ha nem ismerném azt mondanám, hogy félt. Tőlem... Lehet megtudta az igazat? De nem.. az lehetetlen. Hiszen nem volt kitől megtudnia. Holnap beszélnem kell Richarddal. Mert ha így van tudnia kell róla. De egyenlőre ráérek ezzel foglalkozni.. Most inkább behódolok az álom adta megváltásnak..


- Adam! Elkésel az első napon! - kiabált fel nekem anya. Egy utolsó pillantást vettettem a tükörre ami élesen mutatta véraláfutásos arcom majd levágtattam a lépcsőn. Anyát jól meg is ijesztettem mert amikor a lépcsőfordulóhoz értem megfogtam a karfát és átugrottam rajta. Egy nagy dobbanással landoltam a földön egyenesen anya orra előtt. Hirtelen hátratántorodott és elkerekedett szemmel nézett rám.
- Édes fiam, miért nem tudod rendesen használni a lépcsőt? - tette csípőre a kezét.
- Abban mi a jó? - néztem rá értetlenül mire ő legyintett egyet és a konyhába ment. Szegényt már most ideg összeroppanásba hajszolom.
Amikor bementem a konyhába csak anyut találtam ott. Apa sehol. Mondjuk nem hinném, hogy annyira találkozni akarna velem a történtek után. Én sem akarom látni. Félek nem lenne túl jó dolog ha már korán reggel elhánynám magam. A hűtőhöz léptem és kivettem belőle a tejet.
- Enni nem eszel? - vonta össze a szemöldökét anya.
- Nem vagyok éhes. - kortyoltam egy nagyot a tejből. Anya megforgatta a szemét és elém tett egy nagy tányér palacsintát. - Mint mondtam nem vagyok éhes.
- A juharszirup a szekrényben. - hagyta figyelmen kívül az előbbi mondatom. Imádom amikor engedi, hogy érvényesítsem a saját akaratom. Unottan feltápászkodtam és kivettem a szekrényből a szirupot. Hosszan folyattam rá a hatalmas halom reggelimre, enni viszont alig ettem. 3 falatnál több nem ment le. Hihetetlen. Mennyi mindenen túl vagyok és egy kis iskolaváltástól félek... Ugyan! Ennél azért bátrabb vagy Adam! Lazán besétálsz és kész. Nem lesz semmi baj. Csak félvállról. Ahogy szoktad.
Fáradtan megdörzsöltem az arcom és anyával együtt kimentem a kocsihoz. Ott azonban megtorpantam.
- Anya neked nincs is jogsid.
- Dehogynem. - nézett rám csodálkozva.
- Akkor miért apával viteted magad mindenhova? - vontam össze a szemöldököm.
- Úgy kényelmesebb. - legyintett. Nevetve beszálltam a kocsiba és vártam, hogy elinduljunk. 20 perc se telt bele már is ott voltunk. Los Angeles Állami Középiskola. Már kívülről is ocsmány volt. Egy barna épület ami 3 emelet magas és már igencsak bomladozik. Az ablakok és az ajtó sárgára voltak festve, azonban a festék repedezett csíkokat hagyott a fakereten. A falakon néhány helyen graffitik éktelenkedtek (bár meg kell hagyni ezek csak javítottak az iskola külsején) de az ablakok legalább tiszták voltak. Ezt nevezem minőségnek. Idegesen csattogtatva a rágómat mentem be az iskolának nevezett putriba. Belül sem volt szebb mint kívül. A fehér falak bekoszolódtak és ha nem tudtam volna, hogy iskola azt hittem volna, hogy egy elhagyatott elvonó.
A diákok nem voltak különösképpen érdekesek. Olyanok voltak mint én. Végre nem lógtam ki a tetovált karommal. Ami azonnal feltűnt, hogy a szabályokat itt nem ismerik vagy csak nem akarják. Az előző sulimban nem engedték volna meg, hogy füstölgő cigivel a szánkban álljunk az aula közepén avagy gördeszkázzunk le a lépcsőn ahogy azt az egyik 18 éves forma srác tette. Balszerencséjére azonban lezakózott a lépcsőn és legurulva orra esett. A diákok többsége figyelemre sem méltatta, de néhányan azért odafordultak és ahelyett, hogy segítettek volna kiröhögték, de keményen. Szegény fiú felkelni sem tudott, de még mozogni se. Eltorzult az arca és nyöszörgött a fájdalomtól. Egy középkorú, sötét hajú tanárnő sétált le a lépcsőn és nemes egyszerűséggel átlépte a srácot. Anya is és én is felvont szemöldökkel néztem őket.
- Én itt nem hagylak!- jelentette ki anya idegesen. Figyelemre sem méltatva odarohantam a sráchoz és óvatosan felsegítettem. Nehezen ment mert nem segített valami sokat, de megoldottam. Leültettem a lépcső sarkához és megnéztem a csuklóját amit annyira fogdosott. Fel volt dagadva és nem éppen egészséges színekben pompázott.
- El kéne menned orvoshoz vele. - engedtem el. Lassan rám nézett és megvonta a vállát.
- Majd elmegyek. De te... Még nem láttalak erre. Biztos új vagy. Tudod itt nem szokás önzetlenül segíteni. - nézett körbe. - Mindenki paraszt. Vagy drogos, vagy tinibűnöző, vagy csak szimplán balhés.
- És te? - vontam fel a szemöldököm érdeklődve.
- Én csak szimplán balhés. - vigyorgott. - Hát te? Amúgy Lucas vagyok.
- Én Adam vagyok és büszkén jelentem be, hogy mind a négy kategóriába sorolhatsz. - húztam el a szám. Elismerően bólogatott majd megtápászkodott és se szó se beszéd kisétált a suliból. Jó tudni, hogy ez így megy.
Visszabaktattam anyához és elindultunk megkeresni az igazgatói irodát. A tanári folyosó egy fokkal jobban nézett ki. Nem piszkos fehér volt a fal hanem piszkos sárga! Wow... A folyosón 1 tanári szoba, egy titkárság, egy orvosi és egy igazgatói iroda volt. Vagyis gondolom, hogy az volt, mert nem volt rá írva semmi. Vagy az vagy a WC. Ez a kérdés még továbbra is fenn állt, annak ellenére, hogy bejutottunk a szobába(???). Én komolyan nem értem ezt a helyet.
- Adam Turner! - állt fel egy nagydarab, öltönyös néger pasas az iroda közepén fekvő íróasztal mögül. - Ön pedig bizonyára Mrs. Turner. - fogott kezet anyával. - Foglaljanak helyet.
Leültünk anyával a 2 barna bőrrel borított székre és figyelmesen végighallgattuk az eligazítást. Lényegében azok a szabályok mint a régi sulimban, csak a különbség az, hogy itt nem tartják be. Na nem mintha ezzel problémám lenne, hisz végre nem fogok kilógni....
Megkaptam az órarendem, aztán anyával együtt lementem az aulába.
- Ne feledd, semmi sem lehet fontosabb a testi épségednél. Ha a szemét csontdarálók a kaja pénzed akarják inkább add nekik oda. És ne szájalj a nagymenőknek, mert akkor is meg leszel verve.
- Anya! - háborodtam fel. - Ha túléltem a börtönt akkor ezt is túl fogom. - néztem rá furán.
- Oh kicsim. - ölelt magához szorosan.
- Anya.... Ne égess már. - bontakoztam ki a karjai közül. - 16 éves srác vagyok az isten szerelmére! - túrtam bele a hajamba idegesen körbenézve ki látta vajon ezt a kis akciót...
- Jól van, jól van. - mosolygott rám. - Akkor...
- Szia. - intettem egyet.
- Szia. - toporgott ott. Összeráncolt homlokkal fordultam meg és indultam fel a lépcsőn. Nem értem mire föl ez a nagy aggodalom irántam. Túléltem a börtönt, 16 évet apával. Csak kibírok egy iskolaváltást. Megráztam a fejem és meg néztem az órarendet. Földrajz óra Mr. Taylor-ral; 2. emelet 5. terem. Biztos megtalálom... de itt mindegyik terem ugyanolyan és nincs rajta szám! Hogy a picsába találtam meg azt a szaros 5. termet??
- Bocs. Nem tudod, hogy az 5. terem? - kérdeztem meg a folyosón egy srácot.
- Baszódj ketté te kis pöcs. - lökött arrébb.
- Anyád is megtanított szépen beszélni. - bólintottam. - Úristen ezt én mondtam?? - lepődtem meg.
- Én is arra megyek, megmutatom. - hallottam magam mellett egy hangot. Odanéztem a hang tulajdonosa felé. Egy festett szőke lány, tetoválásokkal, fekete sminkben és gyönyörű kék szemmel. Hm.... 16 mint én kb és már messziről süt róla, hogy ha egy sikátorban meg akarnád erőszakolni nem maradna nemiszerved. Szó nélkül elindultam utána miközben el kalandozott a tekintetem a... Khm... A haján.....
- Amúgy Ronnie vagyok. És mielőtt teljesen belefeledkeznél a hátsó felembe, itt is volnánk. - mutatott a teremre. Elismerően bólintottam majd elnevettem magam.
- Adam.
- Tudom ki vagy. - mosolygott rám. - A srác akit 16 évesen lesittelt az apja és akinek a képével tele volt plakátolva nem is olyan rég egész Los Angeles. Híres vagy. - huppant le egy székhez.
- Jó tudni. - ültem le mellé. Na... Máris van egy barátom. barátnőm. Barátom aki nőből van. Adam Turnernek van egy barátja aki egy csaj és még nem feküdt le vele és nem is tervezi. Fura. - Hogyhogy ide jársz? - kérdeztem.
- Kirúgtak a másik sulimból. Megvertem egy srácot. - vont vállat.
- Én szexuális hangvételű levelet írtam a tanárnőmnek. - erre akkorát nevetett, hogy az egész osztály felénk fordult (csoda hogy meghallották ebben a hangzavarban).
- Úgy érzem jól megleszünk mi ketten. - bokszolt bele a vállamba. - Amúgy nagyon retek hely ez a suli. Mint egy elhagyatott elvonó.
- Én is pont ezt mondtam magamnak mikor beléptem. - csodálkoztam. Azt hiszem tényleg jól el leszünk. Ha továbbra is megmarad ilyennek akkor büszkén mondhatom, hogy olyan mint én csak lányban. Végre valaki akivel lehet hülyülni és nem néz rám, úgy mint egy körözött bűnözőre. Chris a legjobb haverom, de ő a megtestesült szentlélek. Nekem kell valaki aki hasonlít rám. és meg van az esély rá, hogy végre találtam valakit. Nem is lesz olyan gáz ez az  újrakezdés dolog.

/3 és fél hét múlva/

- De ez baromság! - háborodott fel Ronnie. Minek kér tanácsot ha nem fogadja el.
- De hidd már el, hogy ha erre nem harap rá a srác akkor semmire! - bizonygatom.
- Nem fogok neki sztriptíztáncolni!! - ismétli el erélyesebben. Én motyogva utánzom, mire tarkón vág. Majdnem egy hónapja ismerem és kijelenthetem, hogy Chris mellett az egyik legjobb barátom lett. Mindent elmeséltem neki, ami eddig velem történt és ő is megosztotta velem az övét. Bírom őt, de tényleg. Mint egy tesót. (Bár van abból elég.) Hasonló a családja az enyémhez. Sokan vannak és ő sem igazán van oda az apjáért. Sokat verte őket gyerekkorukban, bár mára már (Ronnie elmondása szerint) elsajátított egy minimálisnál picivel több önkontrolt. Ha ő mondja..... Egyébként megbizonyosodtam róla, hogy tényleg olyan mint én csak lányban.
- Amúgy varrattam magamra még egy tetkót! - jelenti be büszkén. Felemeli a karját így láthatom a felkarja alján lévő tetoválást.
- Ez mi? - hunyorgok.
- Egy madár. - néz rám értetlenül.
- Dehogy madár! Max egy szúnyog!! Nézd már meg! Frankón olyan mint a Jumanjiban azok a geci nagy szúnyogok. - vizsgálgatom tovább a karját.
- Egyáltalán nem! - csattan fel. - A te válladon meg olyan mintha egy nagy szőrős pók ülne!!
- Nem is igaz!! - sipítok fel idegenül magas hangon.
- Ez mi volt?? - röhögi el magát Ronnie, én meg csak értetlenül fogom a torkom azon filózva, hogy tényleg én adtam-e ki ezeket a hangokat... Mint egy fulladozó hörcsög körülbelül.... Anyám.
- Már 7 óra van. Hogy elszaladt az idő. - képedt el Ronnie. Hát még én! Baszki elfelejtettem Richardot! Oda sem figyelve arra, hogy Ronnie utánam kiabál eszeveszett rohanásba kezdtem. Hogy felejthettem el?? Még jó, hogy engem a fogadott fiának tart... Máskülönben komoly büntetéstől kellene tartanom. Bár így sem lesz fáklyás menet.
10 perc alatt odaértem sprintelve és mint egy őrült futottam be, mindenkit felborítva a hatalmas épületbe. A nagy kétszárnyú ajtó előtt megtorpantam kifújtam a levegőt, beletúrtam a hajamba, majd mosolyogva biccentettem a vöröshajú titkárnőnek... Hátszóval csak kifújtam magam....Khm...
- Már vár téged Adam. - mosolygott rám a vöröske.
- Tudom Lara és azt is, hogy késtem. - fújtattam egyet... Elszámoltam 3-ig majd beléptem.
- Késtél. - szólalt meg egy rekedtes hang az ablakok felől. Richard épp az ablakon nézett kifelé. Öltözete továbbra a szokásoshoz híven elegáns. Fekete öltönyt és fehér inget viselt. Hollófekete haja fényesen csillogott feje tetején. - Ülj le.
- Én igazán nem.... - kezdtem el, de félbeszakított.
- Nem érdekel. Beszélnünk kell. Mióta is dolgozol itt Adam? - fordult felém.
- 2 és fél éve. - válaszolok.
- Úgy van. Ezalatt az idő alatt rengetegszer megmutattad a hűséged és a bátorságod. Sok évtizedek óta itt dolgozó díler nem tanúsította még azt amit te. Pont ezért komoly elhatározásra jutottam.
- Szabad megtudnom, pontosan mi is lenne az? - vontam fel a szemöldököm.
- Felvettelek a végrendeletembe. - ült le szembe velem.
- Milyen módon? - képedek el.
- Téged tettelek meg a cégem örökösévé. - nézett rám.
- Mi?? - kerekednek el a szemeim.... - Én nem... Én... Vagyis.. És Jackson? - utalok ezzel a fiára.
- Nézd Adam. Én szeretem a fiam, de vannak bizonyos dolgok amikben elsősorban a cégemre kell gondolnom és nem a családomra. Jackson nem alkalmas a cég vezetésére. Ellenben te... Van benned kellő fegyelem, ridegség, vezetési ösztön és üzleti érzék. Szinte a fiam vagy. Nincs más akiben ennyire megbíznék.
- És egy másik gyerek? - kérdezek rá hirtelen. - Nincs Jackson-on kívül másik gyereke? Fia vagy..... egy lánya? - figyelem a vonásait ahogy lassanként megfeszülnek a lány szó hallatára.
- Nem. Nincs.  - rázza meg a fejét. Hirtelen csipogni kezd a telefonom. Előhalászom a zsebemből és megnézem az üzenetet. Hannah az. 'Találkoznunk kell.... Nagyon fontos dolgot kell elmondanom.' Vajon mi lehet ennyire fontos?? Már 3 hete el akarta mondani, de valahogy sosem volt rá lehetőség. Most viszont már eléggé kíváncsivá tett.
- Elnézést csak Hannah volt az. - magyarázom.
- Igaz is. Róla is szerettem volna beszélni. Itt az idő Adam. Jövőhéten van a tárgyalás. Meg kell tenned. Még holnap délelőtt.  - jelentette ki én meg lefagytam. Tudtam, hogy eljön ez a perc, de nem készültem fel rá eléggé. Szeretem.... Azt hiszem beleszerettem. De tudom mit kell tennem. Meg kell ölnöm. És meg is fogom...

Íme az utolsó előtti rész az első évadból. A következő már az évadzáró lesz!!

4 megjegyzés:

  1. I-MÁD-TAM!!! Komolyan, szavakba nem tudom önteni!:D
    Nagyon-nagyon várom a következőt! Kérlek, amint tudod, hozd!:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye lesz még több rész? Ha igen, kb. mikor fog jönni?

      Törlés
  2. Drága Vanessa! :D
    Azt hiszem teljesen nyugodtan kijelentettem, hogy megérte erre a részre várni, mert nagyon jó lett:D nem lett unalmas vagy valami , ahogy te gondolod, mert olyan zseniális írónő vagy , hogy ennyi idő után és képes voltál úgy írni, mintha mi sem történt volna. Amint elolvastam az első szavakat újra magába bolondított a blogod és fel se tűnt, hogy mennyi ideig nem volt rész, csak faltam a szavakat. A szereplőidet még midnig imádom, és mivel ebben leginkább Adam szerepelt ezért most csak róla tudok beszélni. Hihetetlen , ahogy megformálod a karakterét...egy álom pasi. Az a tipikus rossz fiú aki egyetlen mozdulatával leveszi a lányokat a lábukról és egy szavával megnevetteti őket. De egyben tele van érzelmekkel és normális gondolkodású..csupán a csalódások miatt rásétált egy rossz útra. Ahonnan akarva-akaratlanul próbál kimászni, egy másfajta világról álmodik, de ez igen nehéz.. És örülök, hogy talált magának valakit abból a világból aki segít neki és megérti. Aki mellette fog állni :)
    Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, szóval remélem hamarosan lesz rész:))
    Puszi, Szandraa ♥♥

    VálaszTörlés
  3. Tudod.. amiota megtalaltam a blogod es a vegere jutottam mindig vartam h irj... nagyon sokszor megneztem h folytattad e a blogot tovabb de nem.. pedig nagyon jol irsz.. ritkan olvasok ilyen blogokat mert nem jonnek be.. de ez... EZ nagyon tetszett... az otlet.. a talalekonysag... nagyon tetszett.. remelem egynap majd folytatod ezt a blogot vagy mast.. de ha igen.. en biztos olvasni fogom.. :3

    By: egy nagyon regi rajongod :D

    VálaszTörlés