Kedves Olvasók... vagy.... Olvasó!

Nos.... több mint 2 évvel ezelőtt a pótvizsgára készülve abbahagytam a blogot, hogy többet tanulhassak. A vizsgán sikeresen átmentem és megkezdhettem a 10. osztályt. Aztán szépen lassan megfeledkeztem a blogról. Szégyenlem is magam miatta, nem kicsit. Tavaly március környékén mikor épp halálos unalmamban már minden linkre rákattintottam a neten amit csak találtam eszembe jutott a blog. Feljöttem és szépen az első fejezettől elolvastam miket firkantottam össze 13 éves korom óta. Hát mit ne mondjak az első fejezetek olyan szörnyűek, hogy nevetnem kellett saját magamon. De mikor a kommenteket olvastam... Őszintén mondom megértettem miért írtam. Miért volt olyan jó érzés feltenni egy-egy fejezetet. De úgy voltam vele, hogy amennyire megvárakoztattalak titeket bizonyára nem maradt egy olvasóm se... Így megint csak nem folytattam. Pont ma reggel nézegettem az e-mailt mikor megakadt a szemem: OKTÓBER 14. Crazy Guys megjegyzés érkezett. Őszintén mondom annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam. Csak ültem a gép előtt és figyeltem a kommentet. Domi Farkas. Ő volt a megjegyzés írója. Annyira elérzékenyültem, hogy esküszöm még meg is könnyeztem. Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaki így kitartson a blog mellett. Köszönöm és nagyon hálás vagyok. A leveled olvasva eldöntöttem folytatom a blogot. Ha nincs is más olvasóm már csak a te kedvedért is. Hiszen ha jól tudom még 2 évad és az első évad utolsó része hátravan... És mivel már az előzetes is megvan, csak nem tehetem meg, hogy a Videók mappában raboskodjon még kitudja meddig...

Szóval annyit szeretnék kérni, hogyha Domin kívül maradt még olvasó, nagyon hálás lennék, ha írna, hogy tudjam vagytok. Nagyon jól esne. Én jövőhét hétvégén mindenképp jövök az utolsó résszel. Remélem ti is itt lesztek. Sajnálom, hogy eddig kellett várni rám én sem ekkora szünetet terveztem, de ígérem kárpótollak titeket így vagy úgy de mindenképp.

Puszi, Vanessa