1. évad 21. rész (part 2)

Sziasztok!
 Igyekeztem a fejezet 2. részével és remélem elnyeri a tetszéseteket.. Azonkívül remélem nem utáljátok meg Adamat:/ :D Ő már csak ilyen nőcsábász:D És köszönöm a kommenteket *___*
Kissé sok a fejezetben a 18-as rész, de ez egy ilyen fejezet lett.. Bocsi://


    ..:Adj nekem mindent ma este.. 2 rész:..

[Adam szemszöge] (18+)

- Baszki.. Isabella? - kérdeztem meghökkenve.

- Ben? - tátotta el a száját Chris.

- Ti a szüleim szobájában csináltátok?? - csattant fel Vanessa, mire mind hitetlenül ránéztünk. Nem mondja komolyan, hogy ez érdekli leginkább a történtekből?! 

Ben és Isa ott feküdtek az ágyban és békésen szuszogtak, de Vanessa sipákolására felébredtek. Először kérdőn nézték ránk majd egymásra és óriási sikításban törtek ki.. 

- Mondd, hogy nem... - kérte Isabella.

- Nem tom nem emlékszem. - fogta a fejét Ben. - Habááár... - gondolkozott erősen majd egy hatalmas "a kurva életbe!!!!!" kiáltással megbizonyosodott róla, hogy megtörtént. 

- Én is meg vagyok döbbenve, de lehetne, hogy a hangszereiteket a tokjába visszateszitek? - utaltam a hiányos öltözetükre. Zavartan magukra kapták a takarót és kitessékeltek minket a szobából. Ezt nem hiszem el!! Isa és Ben? Ez egy vicc.  Egy nagyon rossz vicc.. Isabella nem is bukik a.. Jó ezt hagyjuk, mert ez hét pecsétes titok.. Főleg a családba.. Ha megtudnák Isa kis titkát kihajítanák a szülei az utcára... 

Isabella és Ben zavartan kijöttek a szobából és a lehető legfeltűnőbben mást kezdtek el nézni csak hogy ne  egymásra kelljen..
- Hahóóó! - hallottam meg Vanessa apját az előszobából és nemsokára fel is tűnt maga a férfi is. - Kicsim. - nyomott puszit Vanessa arcára. - Chris örülök, hogy látlak.. És Adam.. Gyúrtál fiam?
- Bokszolok. - vontam meg a vállam.
- Jól teszed. - bólintott (?).
- Mr. Harrison. - kezdte Chris nagyon "benyalok, mert a lányoddal járok" hangsúllyal. - Meg kell jegyeznem fantasztikus az ízlése.
- Mire gondolsz? - kérdezte Vanessa apja.
- A nyakláncra, amit a lányának vett születésnapjára.. - közölte, olyan tipikus "tudja" nézéssel. Vanessa elhűlve, nem foglalkozva azzal, hogy ez milyen feltűnő rám nézett, egyik kezével meg a nyakláncot markolászta, amit nem az apjától, hanem TŐLEM kapott. Itt már én is azt hittem, hogy lebukunk. Mr. Harrison a lányára, majd rám nézett és megköszörülte a torkát.
- Ja igen.. Nos.. Khm. Köszönöm. Én is úgy gondolom, hogy jó választás volt.
Mi megkönnyebbülten elmosolyodtunk, Peter (Vanessa apja) meg elkezdte kihajítani az embereket.. Konkrétan terelte őket, mint valami csürhét és kiabált is nekik.. Kezet fogott Chrissel is aki indult haza. Én is mentem volna ha nem kapja el a karom..
- Veled még beszédem van. - húzott vissza a házba. Biccentett egyet a fejével, hogy kövessem. A könyvtár szobába vezetett, ahol Vanessa már le is ült egy kanapéra. Egy darabig még hezitáltam, de végül leültem mellé. A könyvtárnak egész kellemes hangulata volt.. Hófehér volt az egész és az üvegfalakon keresztül igen sok fény szűrődött be. Körben végig hatalmas polcsorok voltak amiken vagy ezer könyv sorakozott. Egy rakás irodalmi és verses kötet.. Egyszerűen mindig elképedek amikor idejövök.. Az én szüleim egyszerű emberek. Sose volt ilyen házunk.. Ez hatalmas és gyönyörű. Meglátszik, hogy milliomosok laknak benne.. Csak abba kell belegondolni, hogy Vanessának külön emelete van (!!!!).. Ahol van egy nappalija, egy fürdőszobája és egy hálószobája.. Amúgy is minden szobához van külön fürdőszoba.. És még egy fürdőszoba ami akkora mint a mi házunk.. Nem is használja senki.. Csak ha esetleg vendég jön.. Klassz lehet ha mindened megvan..
- Szerintem tudjátok miről szeretnék veletek beszélni..  - kezdte tárgyilagosan, mire mi hevesen megráztuk a fejünket. - Nem gondoljátok, hogy magyarázattal tartoztok? Nem tartom magam egy hülye embernek.. Tudom, amit tudok.. Például azt is tudom, hogy Adam tőled kapta Vanessa a nyakláncot.. Ne is tagadd! - emelte fel a kezét, amikor szólásra nyitottam a szám. - Azt is tudom miért.. De a ti szátokból szeretném hallani.
- Az igazat akarja? - sóhajtottam, eldöntve, hogy most már elmondom.. Ha tudja minek titkoljam? - Szeretem a lányát. Mindennél jobban.
- Ezt tudom.. Fiam.. Előbb tudtam mint te. - sóhajtotta. - Már csak az lenne a kérdésem, hogy miért titkolóztok? Nem csak hogy gerinctelen és undorító.. De sok embert meg fogtok bántani vele.. Chris ki lesz akadva.. Most halt meg a papája.. Szerintetek, hiányzik neki ez még most? Az a szegény srác az életét adná érted annyira szeret.. - nézett Vanessára. - Bár én mindig neked szurkoltam Adam, de ez nem helyes.. Ezt nem most kellett volna.. Monicának is van elég baja.. Szerelmes beléd Adam.. És az kicsit se bántja a lelkedet, hogy mit teszel a legjobb barátoddal? Akit szinte a testvérednek tekintesz.. - minden szava a lelkem mélyére vájta magát.. Igaza volt. De most, hogy visszakaptam Vanessát többet nem eresztem senkiért.
- Igaza van Mr Harrison.. Nem helyes amit teszünk, de annyit el kell mondanom, hogy nekem a lánya a legfontosabb a világon és soha nem tennék olyat amivel ártok neki. Sajnálom Christ és mérhetetlen bűntudatom van, de nem engedhetem el a lányát. Soha többé. Nem tehetem. Túl sokat vártam erre az egészre. Ő a legcsodálatosabb lány akit ismerek.. Okos, szép, kedves, segítőkész, egyedi.. Sorolhatnám még, de nem lenne elég az élet sem rá.. Egyszerűen teljesen elvette az eszem. Bele vagyok zúgva amennyire csak lehet. A legcsodálatosabb lány akit ismerek.. És vannak hibái, mert mindenkinek vannak, de ezekkel szeretem őket, ami ritka.. Legalábbis nálam.. Szeretem, ahogy hisztizik mindenen, szeretem amikor ideges rám, szeretem amikor kioktat, szeretem ahogy irányít, szeretem, hogy akaratos.. És sokszor veszekedünk... De minden veszekedés megéri, mert utána a békülés mindig egyre jobban ráébreszt arra, hogy mennyire szeretem.. Ennyit mondanék. - fejeztem be a kissé nyálas szerelmi vallomásomat.. Jesszus.. Én még ilyet sose mondtam senkinek.. Mr. Harrison pislogás nélkül meredt rám és csak ennyit mondott..
- Manapság ritka az igaz szerelem.. Mert ez az.. Becsüld meg. - mondta olyan halkan, hogy csak én halljam. Lassan kisétált a szobából és azt hiszem, most elgondolkodik az élet dolgain vagy mi.. Nem mertem megfordulni.. Nem tudtam, mi vár ha Vanessára nézek. Hirtelen a semmiből ott termett előttem és könnyes szemmel ezeket mondta:
- Még soha senki nem mert hisztisnek hívni. - nevette el magát és ölelt át. Szorosan visszaöleltem, de nem csókoltam meg.. Ő sem várta.. Egyszerűen jó volt csak így, ölelni egymást. Megnyugtató.. - Szeretlek Adam.
- Én is Ma Chérie. - suttogtam a fülébe. (Ma Chérie = Édesem) Megfogta a kezem és felvezetett a szobájába. Csak az apja volt itthon, tehát nem kellett titkolóznunk.. Most nem. Ez a nap a mienk..
Nem tudom mi történik velem.. A szívem kalapál, a gyomrom remeg és legszívesebben mindenkit megölelnék.. Semmi kétség szerelmes vagyok.. Moninál is ezt mondtam. De ez ahhoz képest semmi. Vanessa az a lány aki olyan érzéseket vált ki belőlem, mint senki..
Lefeküdtem az ágyra, ő meg mellém és a mellkasomra döntötte a fejét és a haját kezdtem simogatni. Ilyenkor olyan egyszerű minden.. Csak mi ketten.. Ő meg én.. Nincs Chris, vagy Moni..
- Elmegyek zuhanyozni. - törte meg a csendet. - Jössz? - meglepett a kérdése.. Nem gondoltam volna, hogy azt akarja zuhanyozzunk együtt. Persze beleegyeztem. Ki utasítana vissza egy ilyen ajánlatot?
Benn a fürdőben gyorsan ledobálta magáról a cuccait.. Még sosem figyeltem meg részletesen a testét.. Bár nem egyszer voltunk együtt. Tagadhatatlanul a legszebb lány akit láttam. És ezt nem feltétlen azért mondom, mert szerelmes vagyok belé.. Bármelyik szuper modell
megirigyelhetné az alakját. Hihetetnelül szexi. Beállt a zuhanyzóba és kérdőn nézett rám.
- Egy perc és megyek. - nyeltem egy nagyot. Most először remegtek meg a térdeim. Elképesztő, hogy egy ILYEN lány, felajánlja a testét egy OLYAN srácnak mint én.. Még Chrissel se feküdt le soha.. Nekem meg önként átadja magát.. Nem is haboztam sokáig, ledobáltam magamról mindent és beálltam mellé.
- Ne nézz már így.. - tekergette az egyik hajtincsét zavarában.
- Hogy? - kérdeztem egyre közelebb hajolva hozzá. A légzése egyre inkább felgyorsult és eléggé elpirult.. Én se voltam különb de igyekeztem tartani magam.
- Hát.. így.. - ajkai már súrolták az enyémet de azért sem csókoltam meg.. Óriási erőfeszítések árán eltávolodtam tőle és megengedtem a vizet. Meglepődve nézett rám.
- Ha te is így, én is így. - közölte sunyin. Nem tudtam mi következik, de azt igen, hogy nem lesz egyszerű.. A zuhanyzás alatt egyszer sem nézett rám, de arra mindig ügyelt, hogy a testünk összeérjen ezzel még inkább fokozva a vágyat ami felgyülemlett bennem.
Félrehúzta a kabint és lépett volna ki ha én nem fogom meg a karját és rántom vissza.
- Azt hiszed ilyen könnyen elmehetsz? - kérdeztem, mire jólesően elnevette magát és rám ugrott, lábait körém kulcsolva. Nekilöktem a zuhanyzó falának (persze óvatosan) és lassan végigcsókoltam arcának minden szegletét. A szemétől, le a nyakáig (ott kissé elidőztem), majd vissza.. A szája saránál megálltam és egy lágy csókot nyomva rá elmosolyodtam, ugyanis éreztem ahogy megremegett az egész teste.
- Utállak. - játszotta meg magát.
- Ezt mondd még egyszer. - kértem.
- Utállak. - ismételte meg vigyorogva. Egy morgás szerű hangot hallatva lecsaptam ajkaira.. Azok vadul tépték az enyémet.. Be kell vallanom élvezem, hogy olyan érzéseket váltok ki belőle, mint senki más. Növeli az egóm..  Azt hiszem innen el tudjátok képzelni mi következett..

                                                                    ***

- Legközelebb is egész nyugodtan áthívhatsz zuhanyozni. - kacsintottam rá.
- Mindenképp - nevetett fel. - Holnap átjössz?
- Nem.. Dolgom van. - motyogtam az orrom alatt.
- Találkozol azzal a lánnyal.. A szőkével.. Igaz? - kérdezte.
- Igen. - sóhajtottam. Ő aprót bólintott és megfordult. Feltett szándéka volt, hogy elmegy, de én megfogtam a karját és visszarántottam. Így én is és ő is az ágyra estünk és én olyan szenvedélyesen amennyire csak ember teheti megcsókoltam.. Éreznie kellett, hogy nekem csak ő számít. - Nagyon haragszol?
- Nem nem haragszom. - Mondta és látszott, hogy komolyan gondolja. - Tudom, hogy megbeszéltük, hogy nekem még itt van Chris neked meg az a Anne.
- Hannah. - javítottam ki.
- Tök mindegy. - legyintett.. - A lényeg az, hogy nem haragszom.. Tudom, hogy engem szeretsz. Csak egy kérdésem lenne.. Lefeküdtél vele?
- Nem és nem is terveztem. - Közöltem a szemébe nézve teljesen őszintén. Hiszen Hannah nekem csak egy feladat... Semmi több.
- Mit fogtok csinálni?
- Elvileg átmegyek hozzájuk.. Este még egy kicsit ott leszek és utána hazajövök.. De ígérem nem fog történni semmi.. Erre megesküszöm...
- Sss.. - csitított el. - Ha azt mondod nem lesz semmi én hiszek neked. Mert bízom benned. - bizalom.. ez az a szó, amit még egy lány sem szavazott meg nekem. Furcsa volt hallani, de megnyugtató is. Nem szóltam egy szót sem csak lágyan megcsókoltam, amit ő készségesen viszonzott is. Lassan felült és lehúzta magáról a pólóját. Megbabonázva néztem, ahogy újra feltárul előttem a tökéletes teste.. Egyre közelebb hajolt és mikor már felsőteste az enyémnek simult kínzó lassúsággal megcsókolt. Úgy csókoltuk egymást mintha miénk lett volna az egész világ. Kizártuk a külvilágot és csak egymással foglalkoztunk. Végig csókoltam az arccsontját, onnan le a füléig, amit harapdálni kezdtem ennél jobban fokozva az élvezetet. Egy pillanatig felnéztem rá és elkezdtem vizsgálni az arcának minden szegletét, majd a testét. Láttam rajta, hogy elpirul..
- Gyönyörű vagy. Nem kell elpirulnod vagy hitetlenül nézned rám.
- Én csak szeretnék tetszeni neked. - pirult bele a saját mondatába.
- Te vagy a legszebb lány akit ismerek és mindenhogy tetszel.. De leginkább meztelenül - súgtam a fülébe érzékien, mire megremegett nekem meg elégedett mosoly ült ki az arcomra. A combját a lábam közé préselte és ott mozgott belőlem óriási sóhajokat kiváltva. Felcsúszott az ágy támlájára és nekidöntötte a hátát. A lába közé préseltem magam és úgy csókoltam tovább. Egy gyors mozdulattal megszabadítottam a nadrágjától és ő is ugyanígy tett. Egyre szaporábban vettük a levegőt. Vanessa fordított a helyzeten és én kerültem alulra. Végigcsókolta a felsőtestemet, majd áttért az ajkaimra, de kezével továbbra sem hagyta abba a tevékenykedést. Nem bírtam tovább és 2 ujjammal lehúztam a bugyiját, majd megszabadítottam magamat is a boxertől.
Az első együttlétünk óta most éreztem először, hogy a testünk tökéletes harmóniában mozog és egybeolvadunk. Azt hiszem kimondhatom, hogy életemben először szeretkeztem valakivel..

                                                                                         ***

- Mennem kell. - kaptam fel a pólóm a földről.
- Oké.. Akkor gondolom holnap nem találkozunk, csak a suliban szóval majd beszélünk. - mondta szomorú mosollyal.
- Nem leszek én olyan sokáig Hannah-nál. - csókoltam bele a nyakába. - Mit szólnál ha átjönnék este? Azt mondtad a szüleid üzleti útra mennek.. Jasont meg nem hiszem, hogy zavarjuk.
- Rendben. 9-re várlak. - adott egy búcsú csókot. - Lekísérjelek?
- Nem szükséges. Meg találom az ajtót. - vigyorogtam mint a tejbetök és sétáltam ki a szobájából. Na nem azért mert zavar a társasága. Lekísérhetett volna, csak tudtam, hogy az apja beszélni akar velem. Ami teljesen normális. Védi a lányát. Ez a dolga. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy Vanessát az átlagosnál is jobban védik valami miatt. - Bonne Nuit Ma Chérie! (Jó éjszakát édesem!) - Köszöntem el tőle. Tudom, hogy imádja a franciát. Mert romantikus nyelv (???) szerinte. Nem tudom ezt miből gondolja de ha ez neki tetszik megadom neki..
Egyébként jól gondoltam.. Az apja lent várt az előszobában.
- Csak annyit kérek, hogy ne bántsd meg..
- Nem fogom. - mosolyodtam el, mire ő viszonozva a gesztust megveregette a vállam.
A hűvös szél eléggé csípte az arcom, de nem foglalkoztam vele, mert eszméletlenül boldog voltam.. A jó isten se tudná elvenni a kedvem semmitől.
- Adaaaam Jeremy Turneeeer! - hallottam azt a bizonyos rikácsolós hangot, amit annyira szeretek.
- Jó estét Mrs. Finigen. - csókoltam neki kezet (!).. Annyira el voltam foglalva a boldogsággal, hogy nem vettem figyelembe anyának azt a kérését, hogy koszos dolgot ne fogjak meg, pláne ne emeljem a számhoz.
- Jól vagy fiam? Nincs lázad? - méregetett aggodalmasan az öreg nő.
- Nem köszönöm.. Sose voltam még jobban. - ugráltam fel kettesével véve a lépcsőfokokat. Mint egy szerelmes kamaszlány. Atya isten!! Hogy festhettem??!! Estére nagyjából sikerült levetkőznöm a vattacukorral bevont buzi szerepet szóval viszonylag normálisan ültem le az asztalhoz.
- Képzeljétek... - kezdte apa a szokásos élmény beszámolóját - Valaki ma felhívott az X-faktor című tehetség kutató műsorból, hogy szeretettel várnak. - közölte apa, mire én kiköptem a vizet, Kevin meg akkora röhögésben tört ki, hogy ráfeküdt az asztalra és csapkodni kezdte. - Nem tudtok erről valamit.. Mondjuk te Kevin?
- Miért én? Nem én voltam.
- Te röhögsz a legsunyibban.
- De komolyan nem én voltam.. Engem is felhívtak, hogy terhes tőlem egy csaj meg ilyenek.. - összenéztek, majd elgondolkoztak végül rekord gyorsasággal felém fordultak és elüvöltötték magukat..
- Adam Jeremy Turner!!!! - hangzott a ma már többször is elhangzott név. (Amit mellesleg utálok)...