Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, nagyon jól esik, hogy írtok:)) Ma láttam, hogy a napi olvasottság több mint 120. Köszönöm mindenkinek aki látogatja a blogom :) És kérlek titeket, hogy írjatok..:D Ha olvassátok a történetet lesz egy új (fontos) szereplő akinek a képét ki is tettem oldalra Adam alá:)
..:Munka vagy első látásra szerelem?...
[Adam szemszöge]
- Megölöm. Úgy éljek megölöm. -markoltam idegesen a fegyvert miközben Richard íróasztala előtt járkáltam idegesen.
- Először is nyugodj le. - utasított Richard. - Másodszor ha igaz amit mondtál - és tényleg ő árult el minket - akkor meg is kell ölnöd. Csak türelem. Ne kapkodj el semmit. Figyelnek téged. Várd meg míg leülepszik.
.jpg) |
- Szerinted maradhatsz a cégnél ha ennyire forrófejű vagy? Láttál engem valaha is idegesnek?
- Nem.
- Na látod. Ami a kis csajodat illeti. Lesz másik. Ebben a szakmában amúgy sem engedett a szerelem. Meglágyít, mint valami vízkőoldó.
- Hülye. - röhögtem rá.
- Menj bulizz. A régi Adam falta a lányokat és minden este vagy belőtte vagy hulla részegre itta magát. Azt az Adamat akarom látni.
- Igen. Igazad van. Holnap este elmegyek a srácokkal.
- Ez a beszéd. Most pedig a fontosabb témák. 5-en nem fizettek az anyag eladása után.
- Rajta vagyok.
- Nem.. Most ezzel nem te foglalkozol. Átadtam Bobnak a feladatot. Neked nagyobb feladatot szántam.
- Mit?
- Ő itt Hannah Wess. Korona tanú. Ellenünk - nyomott elém egy fényképet amin egy Szőke hajú, zöld szemű nagyon szép lány mosolygott. - A feladatod az, hogy megöld. Bármi áron. Férkőzz a közelébe. Ez nem egy gyors menet lesz. Hosszú hetek, talán hónapok munkája. Menni fog?
- Nekem ne menne?
- Ezt a választ vártam. Bank utca 202. A következő.. Josh Bleekar az egyik beszerzőnk információkat ad ki a rendőrségnek. Eddig még semmi lényegeset nem mondott, de ne várjuk meg míg elered az eső.
- Értettem.
- Ülj le. Köszönöm. Szóval.. Mint tudod ez egy veszélyes szakma. Megiratattam ez esetleges végrendeletem, ha bármi történne. Minden le van benne írva. Az is, hogy kire hagyom a céget.
- Igen, tudom. - bólintottam Merthogy a fiára - Jacksonra - hagyja gondolom. Ez a logikus. Bár az a
kölyök egy kis ganajtúró.
- Egy bank széfjébe zártam. A kódot csak neked árulom el. Ha meghalok, azonnal hozd ki. A többit majd az ügyvéd elintézi.
Ami a nagyon furcsa, hogy Richard mostanában rengetek dolgot bíz rám. Mintha fel akarna készíteni valamire. Egyre keményebb/fontosabb munkákat kapok. Nem mintha baj lenne, csak Jackson a fia. És ahogy látom őt leszarja. De kilóméterekről. Mármint nem úgy. Mert szereti meg apának tökéletes, de munkákat nem bíz rá. Félti biztos. A szerencséd idióta fogja örökölni az apja helyét.
- És Jackson? - kérdeztem.
- Mi van vele?
- Nem segíthetne?
- Nem. Ez szigorúan a te feladatod, ahogy Hannah is. Nem véletlen téged bíztalak meg. - sóhajtott nagyot. - Nagyon régóta dolgozom a szakmában... De te kiváló gyilkos vagy a magad 16 éve ellenére. Arról nem is beszélve, hogy amikor kezdted 14 voltál. Na.. Most menj! Ja. - szólt amikor lenyomtam a kilincset. - Új társad van...
- Ki? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Chad Simonse.
- Ó. De jó nekem. Pátyolgathatom én. Jared?
- Áthelyeztem és új társat kapott.
- Igen, tudom. - bólintottam Merthogy a fiára - Jacksonra - hagyja gondolom. Ez a logikus. Bár az a
kölyök egy kis ganajtúró.
- Egy bank széfjébe zártam. A kódot csak neked árulom el. Ha meghalok, azonnal hozd ki. A többit majd az ügyvéd elintézi.
Ami a nagyon furcsa, hogy Richard mostanában rengetek dolgot bíz rám. Mintha fel akarna készíteni valamire. Egyre keményebb/fontosabb munkákat kapok. Nem mintha baj lenne, csak Jackson a fia. És ahogy látom őt leszarja. De kilóméterekről. Mármint nem úgy. Mert szereti meg apának tökéletes, de munkákat nem bíz rá. Félti biztos. A szerencséd idióta fogja örökölni az apja helyét.
- És Jackson? - kérdeztem.
- Mi van vele?
- Nem segíthetne?
- Nem. Ez szigorúan a te feladatod, ahogy Hannah is. Nem véletlen téged bíztalak meg. - sóhajtott nagyot. - Nagyon régóta dolgozom a szakmában... De te kiváló gyilkos vagy a magad 16 éve ellenére. Arról nem is beszélve, hogy amikor kezdted 14 voltál. Na.. Most menj! Ja. - szólt amikor lenyomtam a kilincset. - Új társad van...
- Ki? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Chad Simonse.
- Ó. De jó nekem. Pátyolgathatom én. Jared?
- Áthelyeztem és új társat kapott.
***
- Gyere már Chad! - sürgettem a társam. Régen Jared volt a társa de ő újat kapott. Így az én nyakamba sózták.
- Bocs de kutya szarba léptem.
- Néha erősen elgondolkozom azon, hogy a fenébe lehettél te LA legjobb verőembere. - sóhajtottam aztán átfutottunk a nyirkos úttesten. Josh egy hatalmas hófehér házban lakott a szüleivel.Gazdag kölyök.. Ő nem a pénz miatt csinálja. Mondjuk én se de.. Mindegy.
Az összes szobában égett a villany. A szülei kocsija nem volt a garázsban, így egyedül volt. Így könnyebb lesz. Kinyitottam a Kulccsal a zárat (hogy honnan volt kulcsom? Ömm.. hagyjuk) és óvatosan belopóztunk. Voltam már a házban így könnyen kiismertem magam. Jared lent megvárt, nézte hogy jönnek-e haza a szülők.
Az utam föl vezetett a lépcsőn. A hálószobája rögtön a lépcsővel szemben volt. Kinyitottam az ajtót, de ő sehol nem volt. Hallottam a tusoló hangját és azt ahogyan kornyikál (?)... Leültem a sarokban lévő székre és csendben vártam. "Nemsokára", potom 20 perc múlva kilibbentette habtestén végre a fürdőszobából. A lányok fürdenek ilyen sokáig... Pff.
Gondosan lerakta a holmijait (krémek, fürdőgolyó.. Tényleg???) és befeküdt az ágyba. Nyugodtan a másik oldalra fordult amikor meglátott és akkorát sikított mint egy lány. De komolyan. Hogy vehette fel őt Richard??
- Adam. - nézett rám zavartan. - Te mit csinálsz itt?
- Gondoltam megleplek. - hirtelen felálltam és járkálni kezdtem. - Olvastad a Bibliát Josh?
- I--Igen.
- Akkor bizonyára ismered is. Hazudni bűn..
- Igen..
- Akkor most felteszek egy kérdést és őszintén remélem az igazat mondod.. Beszéltél rólunk a rendőrségnek vagy nem?
- Nem tudom miről beszélsz.
- Egy valami van, amit az árulásnál és jobban utálok.. A hazugság. - közöltem a szemébe nézve. - Azt ajánlom mond meg az igazat.. Akkor nem fog annyira fájni..
- Mondom nem tudom miről beszélsz.
- Hát jó. - szegeztem rá a pisztolyt.
- Várj! Én bevallom. Mondtam pár dolgot, de semmi hasznosat. - sírta el magát. Vagy inkább bőgte.
- Ezt akartam hallani.
- És most mi lesz? - kérdezte remegve.
- Az árulásért halál jár. Azt hittem ismered a törvényeinket.
- De.. De.. Megígérted, hogy nem ölsz meg.
- Állj. Én ilyet nem ígértem. Azt mondtam nem fog fájni. - mosolyogtam rá és a szívére célozva elsütöttem a fegyvert. Az utolsó amit láttam mielőtt lecsukódott a szeme a rémület a tekintetében. Lefagyva álltam ott és inkább bele se gondoltam, hogy mit éreznek majd a szülei, amikor megtalálják a vérbe fagyott fiúkat.
Lent a nappaliban nem találtam Chadet. Elindultam megkeresni elég idegesen merthogy nemsokára hazajönnek a szülők. A majom épp belemászott a hűtőbe és valamit nagyon csámcsogott.
- Mit csinálsz barom? - kérdeztem lesajnálóan és ledöbbenve.
- Éhes vagyok.
- Tiszta majonéz a képed. - közöltem mire a szája széléből kiszedte a majonézt. Az arca többi része olyan maradt. Még a homloka is tiszta szósz volt.
- Így jó?
- Persze. - sóhajtottam gondterhelten. - Gyere a mai napra innom kell.
- Zsír. Visszatértél.
- Ja. Visszatértem.
A szórakozóhely felé közeledve egyre hangosabban dübörgött valami tuc-tuc zene. Blah. Olyan, hogy
normális zene? A szokásos csapat megint ott állt ás várt minket.
- Adam a parti király ma este. Visszatért! - csimpaszkodott rám Lisa, én meg idegesen rámosolyogtam. Bementünk és igyekeztünk elvegyülni. Leültünk egy kanapéra és felmértük a terepet.
- Hozok italt! - ordibált Chad. - Kinek mi jöhet? - felsoroltuk az italokat aztán elterpezkedtünk a kanapén.
- Látod azt a csajt? - mutatott a haverom egy állati dögös csajra. Formás alak, hosszú, fekete, göndör haj, piros, telt ajkak, formás mellek.
WoW.
- Persze.
- Mióta itt vagyunk téged néz. Menj.
- Most szakítottam és..
- Beszari..
- Anyád a beszari.
- Akkor menj és szedd fel.
- Hát jó. - álltam fel. Amúgy is. 16 éves vagyok. Nem kötöm le magam megy csajjal. Mindenem megvan ahhoz, hogy a csajok a lábaim előtt heverjenek.. Moni sem volt több egy futókalandnál. Kit hülyítek? Totál beestem a csajba. Épp ezért kell elfelejtenem..
- Szia. - ültem oda egy másik csajhoz.. Direkt.
- Szia. Mosolygott rám.
- Iszunk valamit?
- Oké.. De valami fogyókúrásat, mert most szabadultam meg 2 kilótól és nem akarom visszahízni. Te kipróbáltad már az új biodiétát..? És..
- Oké, oké, oké. - emeltem fel a kezem. - Idegesítesz.
- Hát jó. - dobta hátra a haját és vonult el.
- Szépen elintézted azt a csajt. - szólított meg az erotika istennője, aki képzeleteim szerint simán a lelket is kinyomná belőlem egy kétnapos orgia során.
- Hallgatóztál? - kérdeztem mosolyogva.
- Lehet.
- Egyes országokban ezért vesszőzés jár. - néztem rá "komolyan".
- Imádok utazni. - suttogta a fülembe. Az egész testem megremegett. - Gyere.
Szó nélkül megfogtam a kezét és engedtem, hogy oda vezessen ahova akar. Bevezetett az italraktárba és szó szerint nekem vetette magát. Vadul csókolóztunk miközben letépte rólam a pólót. Rám nézett és beleharapott az alsó ajkába. Direkt kínoz.
- Akarlak. - suttogta a fülembe. Elszakadt a cérna. Lehúztam a bugyiját a szoknyája alatt és minden előjáték nélkül beléhatoltam. Belemarkolt a hátamba amitől még inkább beindultam..
***
- Hol vagyok? - néztem körbe álmosan egy vadidegen szobában.
- Nálam. - válaszolt a tegnapi dögös csaj.
- Hogy kerültünk mi a raktárból ide?
- Igazából én se tudom. Arra emlékszem, hogy hívtál egy taxit, ahol megint csináltuk a taxis legnagyobb örömére, aztán itt kötöttünk ki. Behívtalak, és itt megint folytattuk. Alig 3 órája fejeztük be. És 11 óra. - mosolygott.
- Basszus! - fogtam a fejem. - Basszameg! Elkéstem a suliból.
- Hány éves vagy? - kérdezte a csaj.
- 16. - vettem fel szoba közepén lévő alsómat. - Te?
- 17.
- Nagyszerű.
- Sosem kezdek fiatalabbal, de te.. Jó isten.
- Öööö..Kösz. - kerestem a pólóm.
- A pólód keresed? Elszakadt így otthagytuk a raktárban. - Remek.
- Ó, de jó. Nekem mennem kell.. Majd hívlak. - adtam neki egy csókot. Nem érem be egy éjszakával. Ez egy szexistennő. Na baszki. Anyám meg fog ölni. 3 órát késtem a suliból. Nagyszerű lesz amikor hazaviszem az igazolatlant. Arról nem is beszélve, hogy nem mehettem már haza.
És, hogy miért baj? Félmeztelenül mentem el az utcán a suliig, és ott is abba voltam. Megszoktam, hogy néznek a lányok, de most néhány tanár is megnézett magának. Na ők, korántsem a felsőtestem miatt. Sokkal inkább a hiányos öltözetem miatt.
- Turner! Az igazgatóiba! MOST! - kiabált a diri.
- Megyek.
- Megkérdezhetem miért van meztelen felsőtestel az iskolában?
- Hogyne. Úgy gondoltam ezzel hívom fel az igazgatóság figyelmét arra, hogy mik történhetnek a hiányos házirend miatt.
- Mi?
- Ha elolvassa a házirendet, sok minden van benne, pl. tetkótilalom. De egy sóval sem említi , hogy tilos félmeztelenül iskolába jönni.
- Majd fogja. - nézett eszelősen az igazgató.
- Akkor én mennék is...
- Állj csak meg fiam. Ha már a tetoválás tilalom szóba jött. Régóta elakarlak kapni. És most végre kiderül, hogy igazam lett. Behívom a szüleid.
- Jól van tudják. - legyintettem és egyszerűen kisétáltam.
- Hol voltál ember? És miért vagy póló nélkül? - kérdezte Chris.
- Hosszú. Legyen annyi elég, hogy már leszarom Monit... Most mi van? Úgy nézel rám, mint aki menten megöl..
- Nem kavarhatsz minden lánnyal aki az utadba kerül...
- Miért?
- Mert nem etikus.
- Jaj, Chris a nagy szent. - gúnyolódtam.
- Miért azt hiszed te vagy a tökély? Csak mert épp jó génekkel születtél? Attól még egy idióta maradsz mindig!
- Kösz. - sziszegtem.
- Jó, bocs.. De. Tudod, hogy én mindig a te érdekedet nézem. Neked akarok jót. A legjobb haverom vagy.
- Na jó. - vigyorogtam rá majd rávertem egyet haverosan. És igen.. A visszagondolok, Chris mindig a legjobbat akarta nekem. Mintha a testvérem lenne. Bármi van, tudom, hogy rá számíthatok, mert ott van nekem. Csak ne rontaná el az a pszichopata barátnője. Ahogy elképzelem a gyp-s gyerekeiket a hideg kiráz. Az életük olyan lesz, mint egy rossz krimi. A gyerekek enyhén gyilkos hajlamokkal skizofrének. Vanessa az eszelős gyilkos, aki egész nap ordibál, és Chris aki minden percben azon görcsöl, hogy ne nyírja ki az elmebeteg. Idilli kép. Szegény Chris. Majd lakhat nálam. - Milyen óra jön?
- Biológia. És úgy látom megvan az alany a testanatómiához. - röhögött.
- Nem vagy humoros.
- Pedig igyekszem.
A biológia tanár szokásához híven megint késett így kész káosz alakult ki egész hamar. Voltak kik a Wifit keresve szaladgáltak a teremben, voltak akik a bioszkönyvön röhögtek (?) és voltak olyanok akik egész egyszerűen baromkodtak. Mint én is.
- Jó napot kívánok. Lennétek szívesek leülni? - kérdezte a biosztanár majd megakadt rajtam a szeme. - Ennyire behatóan nem kellett volna készülni az órára. - mondta, mire az egész osztály felröhögött.
- Én már csak ilyen szorgalmas vagyok.
A biológia óra a leglazább. A tanár általában ír a táblára és leadja az anyagot figyelmen kívül hagyva, hogy a kutya se figyel rá. De komolyan. Leginkább vagy felelsz vagy merszeznek (???), vagy radírral dobálóznak, vagy neteznek, vagy rohangálnak, vagy kisétálnak az óráról. Az már egy másik kérdés, hogy a következő órán visszakérdezi az előző anyagot. A fél osztály bukásra áll a másik fele kettes. Éljen a biológia.
Egy jó hangulatú, fizika, kémia és matek után (bizony ezt így mind egymás után) felüdülés volt az ebédszünet. Hosszas gondolkodás után vettem egy kólát és egy sajtburgert, majd a zsákmányommal elindultam a többiek után. Egyszer csak mikor hátranéztem nekem jött valaki.
- A rohadt életbe, nem tudsz..!!!! Ó. Szia Moni.
- Szia. - olyan hűvös volt a tekintete, hogy kedvem lett kihúzni a vékonybelemet a számon, hogy
lassan a nyakam köré tekerhessem. Nincs mese. látszik, hogy ma volt egy bioszom.
- Hogy vagy?
- Remekül. - cinikus volt a hangja. Remek.. - És te? Hallom az este remekül szórakoztál.
- Ezt te honnan tudod...? Vagyis.. Ööö.. Veszed? - döbbentem le.
- Nem mindegy?
- Nem! - ha megtudom ki mondta el neki agyonvágom.
- Szerintem meg de. Felejtsük el egymást oké? Nézz levegőnek hogyha találkozunk. Nincs túl sok kedvem jópofizni. - vigyorodott el erőltetetten és kikerült. Ekkora fájdalmat talán még nem éreztem soha. Simán az eddigi összes csajom feladnám csak Moni az enyém legyen. Hiába is tagadhatnám. Menthetetlenül szeretem. Nem hiszem, hogy lesz más akit ennyire szeretni fogok valaha is. Nem nekem való ez a szerelem dolog. Nem is fog rám találni többet úgy érzem. És most nem csak drámai vagyok. Ez van.
- Mi tartott eddig? - kérdezte az egyik haverom.
- Ki mondta el Moninak az estét? - kérdeztem, dühösen végignézve a társaság tagjain.
- Senki. Miért mondtuk volna?
- Mit tudom én de ha..
- Nyugi haver. Biztos megint Vanessa kavart valamit. Imádom de ilyen ez van. - vonta meg a vállát
Chris.
- Kinyírom a csajod! - indultam meg, de visszarántott. - Nem hozzá megyek, csak ugrattalak.
Valójában nagyon is hozzá mentem. Ha igaz, hogy ő volt én nem állok jót magamért. Mikor odaértem a kitárt szekrényéhez teljes erőből becsaptam, nem érdekelt ott van-e a keze vagy sem. Szerencsére nem volt ott...
- Normális vagy??? 2 másodperc és odacsukod a kezem állat!!!!!
- Szakítottam vele! Nem elég? Miért kell tovább kavarni? Ennyire nem lehetsz ördögi!!!!
- Miről beszélsz? - nézett rám meglepetten. Aha, persze.
- Arról édesem, hogy tudom, hogy elmondtad Moninak, hogy mi volt tegnap este!
- Micsoda? Nem is beszélünk rólad. Azt meg főleg nem, hogy a züllött estéid hogyan töltöd!
- Hazudjál még! Úgyse értesz máshoz.. DE.. Mondtam, hogy velem ne szórakozz mert nagyon megjárod..
Ez megint egy olyan pillanat volt. Ha ketten lettünk volna egy sikátorban tuti, hogy leszúrom. Amióta bekerült az életembe fokozatosan teszi tönkre. Ez lett volna a nagy szerelem? Akkor furcsán mutatja ki.
Mivel nem volt több órám hazafelé vettem az irányt. Anya arról beszélt, hogy segítenem kellene valamit. Meg ebédet is kell főznöm.
- Sziasztooook! - üvöltöttem be a nappaliba.
- Szia kis drágám. - csókolgatott összevissza anya. csak suliban voltam. - Miért nincs rajtad póló? És hol aludtál éjszaka?
- Az igazat?
- Igen.
- Apa?
- Nem tudja meg. - biztosított.
- Egy lánnyal voltam.
- Értem. Akkor segítesz? - terelte anya a témát jelezve, hogy nem akar többet tudni a dologról. közben megérkezett Kevin is akivel lepacsiztam.
- Persze. Miben?
- Mrs. Finigen megkért, hogy valamelyik erős gyerekem segítsen.
- Mrs. Finigen? - kérdeztem elhűlve. A szomszéd banya aki utál.. Neeee!
- És Adamra gondoltál mint legerősebb gyereked? - kérdezte velem egy időben Kevin.
- Dehogy! - nézett anya ránk. - Nina volt az első tippem.
- Nina?
- A nővéretek a legerősebb.. A második tippem volt Adam.
- És én? - kérdezte sértettem Kevin.
- Adam után Gwen, aztán Bruce és aztán te. - magyarázta fel sem figyelve arra, hogy én leragadtam az eredeti problémára. Mrs. Finigen????? - Adam miért vagy ilyen sápadt?
- Én nem segítek annak a banyának.
- Ne csináld már. Ő egy kedves, idős nő. Ráadásul bottal jár mert sántít..
- Az mindegy!! Akkor is maga az ördög!
- Elég.. Szedd össze magad és kopogj át.
- Miért utálsz ennyire? - kérdeztem ironikusan, majd minden erőm összeszedve bekopogtam a halál ajtaján. Gyakorolnom kell még az öniróniát.
- Á. pont téged küldtek? - nyitotta ki az ajtót Mrs. Finigen. - Ha jól emlékszem a legerősebbet kértem. De egy simán erőssel is megelégedtem volna.
- Maga is hiányzott.
- Sosem volt humorom.
- Nos.. Ööö. Miben is kell segíteni?
- Be kell pakolni a pincébe ezeket a dobozokat.
- Rendben. - kínosan és feszengve léptem be az ajtót. Jesszus! Mint 1960-ban. A TV iszonyat kicsi a számítógép viszont annál nagyobb, nem is beszélve a dohos nagyiszagról.
A pakolás nem volt annyira vészes, már ami a dobozokat illeti. Ez a hárpia minden lépésem figyelte. Amikor épp csak rosszul mozdultam rám rikácsolt az érdes, sikolyos hangjával, hogy " ha eltöröd kifizettetem veled!!!!!!!!" Egyiket sem ejtettem el. Nem volt minek örülnie.
- Na? Túlélted? - kérdezte anya enyhe szarkazmussal a hangjában.
- Meggyötörten de ja.
- Lenne még valami..
- Mi?
- El kellene menned bevásárolni..
- Rendben. - könnyen bele kellett egyeznem. Így, hogy anya nem szólja magát el apának én sem utasíthatom vissza. Mindent meg kell tennem amit kér. Kezembe nyomta a bevásárló listát és felültetett a motorra. Vagyis inkább Kevin. Aki valamiért jó poénnak tartotta, hogy megpróbál (csak próbál) felemelni és beleültet a motorba. Gyermekded lélek. Délután 5 óra. Péntek. Naná, hogy mindenki a boltban van. Heti nagy bevásárlás. Mire összeszedtem mindent (nem vagyok jártas a bevásárlásban, meg össze-vissza lökdösött a tömeg) viszonylag kevesen maradtunk. Bizony. Eddig vásároltam. Inkább nem mondok pontos időt. És csak 3 dolgot kellett vennem.. Banán, joghurt és alma. Ennyi. Megláttam egy üres kasszát. Ninja szerű mozdulatokkal vetődtem oda és álltam be a nemlétező sorba. Mögöttem állt meg egy lány. Pont az a lány volt, akit feladatnak kaptam. Ideje elkezdeni.
- Tessék menj. - mutattam előre.
- De nekem rengetek van a kosárban neked meg csak 3.
- Nem baj. - jó. Tény, hogy majdnem fél órát állt a kasszánál, de mindegy. Ennyi még belefér.
Elindult az (akkor már) sötét utcán. Láttam, hogy nagyon nehéz az a sok szatyor így utána futottam.
- Ne segítsek? - kérdeztem, mire felugrott ijedtében.
- A frászt hoztad rám.
- Bocs.
- Nem kell segítség. Megy egyedül is.
- Biztos?
- Igen. - nézett rám értetlenül.
- Én azért segítek.
- Ha a számomat akarod egyszerűbb lett volna ha elkéred. - nevetett.
- Most már mindegy. Legalább meglátom hol laksz. Hogy hívnak?
- Hannah. És téged?
- Adam.
Egész úton beszélgettünk. Csak úgy jöttek a témák. Sokszor meg is nevettetett. Nagyon aranyos lány és jó fej. 15 éves. 10-es mint én egy másik gimiben. Az anyjával él és van egy húga. Amikor a házhoz értünk megvilágította a lámpa az arcát. Azt hiszem nem kaptam levegőt. Életemben nem láttam nála szebbet. Vagyis de. Vanessát. De ő belül romlott. Gyönyörű szőke haj, zöld szem. Elbűvölő mosoly.
- Kösz, hogy hazakísértél. - nyomott puszit az arcom. Zavarban voltam. ÉN. Én sosem vagyok zavarban.
- N-N- Nincs mit. - dadogtam. Ezt se szoktam soha.
- Édes vagy. - hirtelen lehajolt és szedett a fűről egy tulipánt. - Apa azt mondta, hogy akinek adok az ő virágaiból az sose felejt el. Kicsi voltam. Ezzel akarta korrigálni, hogy lelépett. De én hiszek benne. - nyújtotta oda nekem a tulipánt és futott be a házba.
Kész. Asszem kretén módon lefagytam. ott álltam vagy 10 percig a ház előtt. Egész úton azt a tulipánt szagolgattam. Mint valami kislány.
- Szia Adam. Miért van nálad tulipán? Utálod.
- Dehogy! A kedvencem. - csak fönn a szobában vettem észre, hogy egy papír van a tulipánban a telefonszámával. - Hannah. - egyre csak ezt ismételgettem. De várjunk csak. Ki kell vernem a fejemből a csajt! hisz az a feladatom, hogy megöljem. Meg kell ölnöm. Amúgy sem hiszek, az első látásra szerelemben. Baromság. Nem létezik.
-Adam!
- Igen anya?
- Egy teljesen másik szatyrot hoztál el! Ebben hús van!
Szuper. Még egy ok, hogy miért hívjam fel. Elővettem a mobilom és tárcsáztam a számot. Nem tudom miért , de fel akartam hívni. Hallani akartam a hangját..
Az utam föl vezetett a lépcsőn. A hálószobája rögtön a lépcsővel szemben volt. Kinyitottam az ajtót, de ő sehol nem volt. Hallottam a tusoló hangját és azt ahogyan kornyikál (?)... Leültem a sarokban lévő székre és csendben vártam. "Nemsokára", potom 20 perc múlva kilibbentette habtestén végre a fürdőszobából. A lányok fürdenek ilyen sokáig... Pff.
Gondosan lerakta a holmijait (krémek, fürdőgolyó.. Tényleg???) és befeküdt az ágyba. Nyugodtan a másik oldalra fordult amikor meglátott és akkorát sikított mint egy lány. De komolyan. Hogy vehette fel őt Richard??
- Adam. - nézett rám zavartan. - Te mit csinálsz itt?
- Gondoltam megleplek. - hirtelen felálltam és járkálni kezdtem. - Olvastad a Bibliát Josh?
- I--Igen.
- Akkor bizonyára ismered is. Hazudni bűn..
- Igen..
- Akkor most felteszek egy kérdést és őszintén remélem az igazat mondod.. Beszéltél rólunk a rendőrségnek vagy nem?
- Nem tudom miről beszélsz.
- Egy valami van, amit az árulásnál és jobban utálok.. A hazugság. - közöltem a szemébe nézve. - Azt ajánlom mond meg az igazat.. Akkor nem fog annyira fájni..
- Mondom nem tudom miről beszélsz.
- Hát jó. - szegeztem rá a pisztolyt.
- Várj! Én bevallom. Mondtam pár dolgot, de semmi hasznosat. - sírta el magát. Vagy inkább bőgte.
- Ezt akartam hallani.
- És most mi lesz? - kérdezte remegve.
- Az árulásért halál jár. Azt hittem ismered a törvényeinket.
- De.. De.. Megígérted, hogy nem ölsz meg.
- Állj. Én ilyet nem ígértem. Azt mondtam nem fog fájni. - mosolyogtam rá és a szívére célozva elsütöttem a fegyvert. Az utolsó amit láttam mielőtt lecsukódott a szeme a rémület a tekintetében. Lefagyva álltam ott és inkább bele se gondoltam, hogy mit éreznek majd a szülei, amikor megtalálják a vérbe fagyott fiúkat.
Lent a nappaliban nem találtam Chadet. Elindultam megkeresni elég idegesen merthogy nemsokára hazajönnek a szülők. A majom épp belemászott a hűtőbe és valamit nagyon csámcsogott.
- Mit csinálsz barom? - kérdeztem lesajnálóan és ledöbbenve.
- Éhes vagyok.
- Tiszta majonéz a képed. - közöltem mire a szája széléből kiszedte a majonézt. Az arca többi része olyan maradt. Még a homloka is tiszta szósz volt.
- Így jó?
- Persze. - sóhajtottam gondterhelten. - Gyere a mai napra innom kell.
- Zsír. Visszatértél.
- Ja. Visszatértem.
A szórakozóhely felé közeledve egyre hangosabban dübörgött valami tuc-tuc zene. Blah. Olyan, hogy
normális zene? A szokásos csapat megint ott állt ás várt minket.
- Adam a parti király ma este. Visszatért! - csimpaszkodott rám Lisa, én meg idegesen rámosolyogtam. Bementünk és igyekeztünk elvegyülni. Leültünk egy kanapéra és felmértük a terepet.
- Hozok italt! - ordibált Chad. - Kinek mi jöhet? - felsoroltuk az italokat aztán elterpezkedtünk a kanapén.
WoW.
- Persze.
- Mióta itt vagyunk téged néz. Menj.
- Most szakítottam és..
- Beszari..
- Anyád a beszari.
- Akkor menj és szedd fel.
- Hát jó. - álltam fel. Amúgy is. 16 éves vagyok. Nem kötöm le magam megy csajjal. Mindenem megvan ahhoz, hogy a csajok a lábaim előtt heverjenek.. Moni sem volt több egy futókalandnál. Kit hülyítek? Totál beestem a csajba. Épp ezért kell elfelejtenem..
- Szia. - ültem oda egy másik csajhoz.. Direkt.
- Szia. Mosolygott rám.
- Iszunk valamit?
- Oké.. De valami fogyókúrásat, mert most szabadultam meg 2 kilótól és nem akarom visszahízni. Te kipróbáltad már az új biodiétát..? És..
- Oké, oké, oké. - emeltem fel a kezem. - Idegesítesz.
- Hát jó. - dobta hátra a haját és vonult el.
- Szépen elintézted azt a csajt. - szólított meg az erotika istennője, aki képzeleteim szerint simán a lelket is kinyomná belőlem egy kétnapos orgia során.
- Hallgatóztál? - kérdeztem mosolyogva.
- Lehet.
- Egyes országokban ezért vesszőzés jár. - néztem rá "komolyan".
- Imádok utazni. - suttogta a fülembe. Az egész testem megremegett. - Gyere.
Szó nélkül megfogtam a kezét és engedtem, hogy oda vezessen ahova akar. Bevezetett az italraktárba és szó szerint nekem vetette magát. Vadul csókolóztunk miközben letépte rólam a pólót. Rám nézett és beleharapott az alsó ajkába. Direkt kínoz.
- Akarlak. - suttogta a fülembe. Elszakadt a cérna. Lehúztam a bugyiját a szoknyája alatt és minden előjáték nélkül beléhatoltam. Belemarkolt a hátamba amitől még inkább beindultam..
***
- Hol vagyok? - néztem körbe álmosan egy vadidegen szobában.
- Nálam. - válaszolt a tegnapi dögös csaj.
- Hogy kerültünk mi a raktárból ide?
- Igazából én se tudom. Arra emlékszem, hogy hívtál egy taxit, ahol megint csináltuk a taxis legnagyobb örömére, aztán itt kötöttünk ki. Behívtalak, és itt megint folytattuk. Alig 3 órája fejeztük be. És 11 óra. - mosolygott.
- Basszus! - fogtam a fejem. - Basszameg! Elkéstem a suliból.
- Hány éves vagy? - kérdezte a csaj.
- 16. - vettem fel szoba közepén lévő alsómat. - Te?
- 17.
- Nagyszerű.
- Sosem kezdek fiatalabbal, de te.. Jó isten.
- Öööö..Kösz. - kerestem a pólóm.
- A pólód keresed? Elszakadt így otthagytuk a raktárban. - Remek.
- Ó, de jó. Nekem mennem kell.. Majd hívlak. - adtam neki egy csókot. Nem érem be egy éjszakával. Ez egy szexistennő. Na baszki. Anyám meg fog ölni. 3 órát késtem a suliból. Nagyszerű lesz amikor hazaviszem az igazolatlant. Arról nem is beszélve, hogy nem mehettem már haza.
És, hogy miért baj? Félmeztelenül mentem el az utcán a suliig, és ott is abba voltam. Megszoktam, hogy néznek a lányok, de most néhány tanár is megnézett magának. Na ők, korántsem a felsőtestem miatt. Sokkal inkább a hiányos öltözetem miatt.
- Turner! Az igazgatóiba! MOST! - kiabált a diri.
- Megyek.
- Megkérdezhetem miért van meztelen felsőtestel az iskolában?
- Hogyne. Úgy gondoltam ezzel hívom fel az igazgatóság figyelmét arra, hogy mik történhetnek a hiányos házirend miatt.
- Mi?
- Ha elolvassa a házirendet, sok minden van benne, pl. tetkótilalom. De egy sóval sem említi , hogy tilos félmeztelenül iskolába jönni.
- Majd fogja. - nézett eszelősen az igazgató.
- Akkor én mennék is...
- Állj csak meg fiam. Ha már a tetoválás tilalom szóba jött. Régóta elakarlak kapni. És most végre kiderül, hogy igazam lett. Behívom a szüleid.
- Jól van tudják. - legyintettem és egyszerűen kisétáltam.
- Hol voltál ember? És miért vagy póló nélkül? - kérdezte Chris.
- Hosszú. Legyen annyi elég, hogy már leszarom Monit... Most mi van? Úgy nézel rám, mint aki menten megöl..
- Nem kavarhatsz minden lánnyal aki az utadba kerül...
- Miért?
- Mert nem etikus.
- Jaj, Chris a nagy szent. - gúnyolódtam.
- Miért azt hiszed te vagy a tökély? Csak mert épp jó génekkel születtél? Attól még egy idióta maradsz mindig!
- Kösz. - sziszegtem.
- Jó, bocs.. De. Tudod, hogy én mindig a te érdekedet nézem. Neked akarok jót. A legjobb haverom vagy.
- Na jó. - vigyorogtam rá majd rávertem egyet haverosan. És igen.. A visszagondolok, Chris mindig a legjobbat akarta nekem. Mintha a testvérem lenne. Bármi van, tudom, hogy rá számíthatok, mert ott van nekem. Csak ne rontaná el az a pszichopata barátnője. Ahogy elképzelem a gyp-s gyerekeiket a hideg kiráz. Az életük olyan lesz, mint egy rossz krimi. A gyerekek enyhén gyilkos hajlamokkal skizofrének. Vanessa az eszelős gyilkos, aki egész nap ordibál, és Chris aki minden percben azon görcsöl, hogy ne nyírja ki az elmebeteg. Idilli kép. Szegény Chris. Majd lakhat nálam. - Milyen óra jön?
- Biológia. És úgy látom megvan az alany a testanatómiához. - röhögött.
- Nem vagy humoros.
- Pedig igyekszem.
A biológia tanár szokásához híven megint késett így kész káosz alakult ki egész hamar. Voltak kik a Wifit keresve szaladgáltak a teremben, voltak akik a bioszkönyvön röhögtek (?) és voltak olyanok akik egész egyszerűen baromkodtak. Mint én is.
- Jó napot kívánok. Lennétek szívesek leülni? - kérdezte a biosztanár majd megakadt rajtam a szeme. - Ennyire behatóan nem kellett volna készülni az órára. - mondta, mire az egész osztály felröhögött.
- Én már csak ilyen szorgalmas vagyok.
A biológia óra a leglazább. A tanár általában ír a táblára és leadja az anyagot figyelmen kívül hagyva, hogy a kutya se figyel rá. De komolyan. Leginkább vagy felelsz vagy merszeznek (???), vagy radírral dobálóznak, vagy neteznek, vagy rohangálnak, vagy kisétálnak az óráról. Az már egy másik kérdés, hogy a következő órán visszakérdezi az előző anyagot. A fél osztály bukásra áll a másik fele kettes. Éljen a biológia.
Egy jó hangulatú, fizika, kémia és matek után (bizony ezt így mind egymás után) felüdülés volt az ebédszünet. Hosszas gondolkodás után vettem egy kólát és egy sajtburgert, majd a zsákmányommal elindultam a többiek után. Egyszer csak mikor hátranéztem nekem jött valaki.
- A rohadt életbe, nem tudsz..!!!! Ó. Szia Moni.
- Szia. - olyan hűvös volt a tekintete, hogy kedvem lett kihúzni a vékonybelemet a számon, hogy
lassan a nyakam köré tekerhessem. Nincs mese. látszik, hogy ma volt egy bioszom.
- Hogy vagy?
- Remekül. - cinikus volt a hangja. Remek.. - És te? Hallom az este remekül szórakoztál.
- Ezt te honnan tudod...? Vagyis.. Ööö.. Veszed? - döbbentem le.
- Nem mindegy?
- Nem! - ha megtudom ki mondta el neki agyonvágom.
- Szerintem meg de. Felejtsük el egymást oké? Nézz levegőnek hogyha találkozunk. Nincs túl sok kedvem jópofizni. - vigyorodott el erőltetetten és kikerült. Ekkora fájdalmat talán még nem éreztem soha. Simán az eddigi összes csajom feladnám csak Moni az enyém legyen. Hiába is tagadhatnám. Menthetetlenül szeretem. Nem hiszem, hogy lesz más akit ennyire szeretni fogok valaha is. Nem nekem való ez a szerelem dolog. Nem is fog rám találni többet úgy érzem. És most nem csak drámai vagyok. Ez van.
- Mi tartott eddig? - kérdezte az egyik haverom.
- Ki mondta el Moninak az estét? - kérdeztem, dühösen végignézve a társaság tagjain.
- Senki. Miért mondtuk volna?
- Mit tudom én de ha..
- Nyugi haver. Biztos megint Vanessa kavart valamit. Imádom de ilyen ez van. - vonta meg a vállát
Chris.
- Kinyírom a csajod! - indultam meg, de visszarántott. - Nem hozzá megyek, csak ugrattalak.
Valójában nagyon is hozzá mentem. Ha igaz, hogy ő volt én nem állok jót magamért. Mikor odaértem a kitárt szekrényéhez teljes erőből becsaptam, nem érdekelt ott van-e a keze vagy sem. Szerencsére nem volt ott...
- Normális vagy??? 2 másodperc és odacsukod a kezem állat!!!!!
- Szakítottam vele! Nem elég? Miért kell tovább kavarni? Ennyire nem lehetsz ördögi!!!!
- Miről beszélsz? - nézett rám meglepetten. Aha, persze.
- Arról édesem, hogy tudom, hogy elmondtad Moninak, hogy mi volt tegnap este!
- Micsoda? Nem is beszélünk rólad. Azt meg főleg nem, hogy a züllött estéid hogyan töltöd!
- Hazudjál még! Úgyse értesz máshoz.. DE.. Mondtam, hogy velem ne szórakozz mert nagyon megjárod..
Ez megint egy olyan pillanat volt. Ha ketten lettünk volna egy sikátorban tuti, hogy leszúrom. Amióta bekerült az életembe fokozatosan teszi tönkre. Ez lett volna a nagy szerelem? Akkor furcsán mutatja ki.
Mivel nem volt több órám hazafelé vettem az irányt. Anya arról beszélt, hogy segítenem kellene valamit. Meg ebédet is kell főznöm.
- Sziasztooook! - üvöltöttem be a nappaliba.
- Szia kis drágám. - csókolgatott összevissza anya. csak suliban voltam. - Miért nincs rajtad póló? És hol aludtál éjszaka?
- Az igazat?
- Igen.
- Apa?
- Nem tudja meg. - biztosított.
- Egy lánnyal voltam.
- Értem. Akkor segítesz? - terelte anya a témát jelezve, hogy nem akar többet tudni a dologról. közben megérkezett Kevin is akivel lepacsiztam.
- Persze. Miben?
- Mrs. Finigen megkért, hogy valamelyik erős gyerekem segítsen.
- Mrs. Finigen? - kérdeztem elhűlve. A szomszéd banya aki utál.. Neeee!
- És Adamra gondoltál mint legerősebb gyereked? - kérdezte velem egy időben Kevin.
- Dehogy! - nézett anya ránk. - Nina volt az első tippem.
- Nina?
- A nővéretek a legerősebb.. A második tippem volt Adam.
- És én? - kérdezte sértettem Kevin.
- Adam után Gwen, aztán Bruce és aztán te. - magyarázta fel sem figyelve arra, hogy én leragadtam az eredeti problémára. Mrs. Finigen????? - Adam miért vagy ilyen sápadt?
- Én nem segítek annak a banyának.
- Ne csináld már. Ő egy kedves, idős nő. Ráadásul bottal jár mert sántít..
- Az mindegy!! Akkor is maga az ördög!
- Elég.. Szedd össze magad és kopogj át.
- Miért utálsz ennyire? - kérdeztem ironikusan, majd minden erőm összeszedve bekopogtam a halál ajtaján. Gyakorolnom kell még az öniróniát.
- Á. pont téged küldtek? - nyitotta ki az ajtót Mrs. Finigen. - Ha jól emlékszem a legerősebbet kértem. De egy simán erőssel is megelégedtem volna.
- Maga is hiányzott.
- Sosem volt humorom.
- Nos.. Ööö. Miben is kell segíteni?
- Be kell pakolni a pincébe ezeket a dobozokat.
- Rendben. - kínosan és feszengve léptem be az ajtót. Jesszus! Mint 1960-ban. A TV iszonyat kicsi a számítógép viszont annál nagyobb, nem is beszélve a dohos nagyiszagról.
A pakolás nem volt annyira vészes, már ami a dobozokat illeti. Ez a hárpia minden lépésem figyelte. Amikor épp csak rosszul mozdultam rám rikácsolt az érdes, sikolyos hangjával, hogy " ha eltöröd kifizettetem veled!!!!!!!!" Egyiket sem ejtettem el. Nem volt minek örülnie.
- Na? Túlélted? - kérdezte anya enyhe szarkazmussal a hangjában.
- Meggyötörten de ja.
- Lenne még valami..
- Mi?
- El kellene menned bevásárolni..
- Rendben. - könnyen bele kellett egyeznem. Így, hogy anya nem szólja magát el apának én sem utasíthatom vissza. Mindent meg kell tennem amit kér. Kezembe nyomta a bevásárló listát és felültetett a motorra. Vagyis inkább Kevin. Aki valamiért jó poénnak tartotta, hogy megpróbál (csak próbál) felemelni és beleültet a motorba. Gyermekded lélek. Délután 5 óra. Péntek. Naná, hogy mindenki a boltban van. Heti nagy bevásárlás. Mire összeszedtem mindent (nem vagyok jártas a bevásárlásban, meg össze-vissza lökdösött a tömeg) viszonylag kevesen maradtunk. Bizony. Eddig vásároltam. Inkább nem mondok pontos időt. És csak 3 dolgot kellett vennem.. Banán, joghurt és alma. Ennyi. Megláttam egy üres kasszát. Ninja szerű mozdulatokkal vetődtem oda és álltam be a nemlétező sorba. Mögöttem állt meg egy lány. Pont az a lány volt, akit feladatnak kaptam. Ideje elkezdeni.
- Tessék menj. - mutattam előre.
- De nekem rengetek van a kosárban neked meg csak 3.
- Nem baj. - jó. Tény, hogy majdnem fél órát állt a kasszánál, de mindegy. Ennyi még belefér.
Elindult az (akkor már) sötét utcán. Láttam, hogy nagyon nehéz az a sok szatyor így utána futottam.
- Ne segítsek? - kérdeztem, mire felugrott ijedtében.
- A frászt hoztad rám.
- Bocs.
- Nem kell segítség. Megy egyedül is.
- Biztos?
- Igen. - nézett rám értetlenül.
- Én azért segítek.
- Ha a számomat akarod egyszerűbb lett volna ha elkéred. - nevetett.
- Most már mindegy. Legalább meglátom hol laksz. Hogy hívnak?
- Hannah. És téged?
- Adam.
Egész úton beszélgettünk. Csak úgy jöttek a témák. Sokszor meg is nevettetett. Nagyon aranyos lány és jó fej. 15 éves. 10-es mint én egy másik gimiben. Az anyjával él és van egy húga. Amikor a házhoz értünk megvilágította a lámpa az arcát. Azt hiszem nem kaptam levegőt. Életemben nem láttam nála szebbet. Vagyis de. Vanessát. De ő belül romlott. Gyönyörű szőke haj, zöld szem. Elbűvölő mosoly.
- Kösz, hogy hazakísértél. - nyomott puszit az arcom. Zavarban voltam. ÉN. Én sosem vagyok zavarban.
- N-N- Nincs mit. - dadogtam. Ezt se szoktam soha.
- Édes vagy. - hirtelen lehajolt és szedett a fűről egy tulipánt. - Apa azt mondta, hogy akinek adok az ő virágaiból az sose felejt el. Kicsi voltam. Ezzel akarta korrigálni, hogy lelépett. De én hiszek benne. - nyújtotta oda nekem a tulipánt és futott be a házba.
Kész. Asszem kretén módon lefagytam. ott álltam vagy 10 percig a ház előtt. Egész úton azt a tulipánt szagolgattam. Mint valami kislány.
- Szia Adam. Miért van nálad tulipán? Utálod.
- Dehogy! A kedvencem. - csak fönn a szobában vettem észre, hogy egy papír van a tulipánban a telefonszámával. - Hannah. - egyre csak ezt ismételgettem. De várjunk csak. Ki kell vernem a fejemből a csajt! hisz az a feladatom, hogy megöljem. Meg kell ölnöm. Amúgy sem hiszek, az első látásra szerelemben. Baromság. Nem létezik.
-Adam!
- Igen anya?
- Egy teljesen másik szatyrot hoztál el! Ebben hús van!
Szuper. Még egy ok, hogy miért hívjam fel. Elővettem a mobilom és tárcsáztam a számot. Nem tudom miért , de fel akartam hívni. Hallani akartam a hangját..
De szereted keverni a szerelmi szálakat:D Amugy nagyon jó rész lett *.* Annyira sajnálom Monicát :/ Elsőnek reméltem, hogy majd újra kibékülnek, de most már a vége felé Hannah-nak drukkolok *.* :D Vagyis nem tudom.. mindkettőnek :) Már alig várom a kövi részt...:) Siess! :D
VálaszTörlés