1. évad 14. rész

Sziasztok!*.*
 Itt a fejezet, siettem ahogy tudtam, és remélem nem fogtok meglincselni azért amit írtam:/  És szeretnélek megkérni titeket, hogy nézzetek be ebbe a blogba is. Az egyik barátnőm írja és nagyon tehetséges. Nem történeteket ír, hanem a SAJÁT verseit írja le nektek:)) Kérlek kommenteljetek neki...:))) Előre is köszönöm:) http://fanniverse.blogspot.hu/

Puszi: Vanessa


            ..:Jobb lesz neked nélkülem:..

[Adam szemszöge]

- Tartom. - szólt Armando. Szerencsére jó vagyok pókerben. Egyetlen pislogásból tudom, hogy kinél milyen lapok vannak. Ez a 4. kör. Eddig mindet én nyertem. És, hogy miben játszunk? Amink van. Mindennel. 

- Emelem. - néztem farkasszemet velük. - 25-tel.

- Basszus Adam! Kifosztasz minket.

- Ilyen a popszakma.

                                                                           
                        ***

Márcsak 3-man maradtunk. Armando, Jack és én.
- 2 pár. - mondta Armando a győztesek mosolyával.
- Erős lapok. De nem eléggé. Színsor. - tette le a lapjait Jack. Mindenki rám nézett.
- Ide a lét gyerekek! - röhögtem fel. - RoyalFlöss.
- Hogy basznád meg magad. - horkantak fel egyszerre.
- Lássuk mit nyertem: egy fogkefét (?) - néztem fel összeráncolt szemöldökkel. - Egy fésűt (???), egy tűt, egy Justin Bieber CD-t?? Jól látom?
- Ja. Az új Belive album. - röhögött ez egyik mexicói (Ernesto), mire mind kérdőn néztünk rá.
- Hosszú. - legyintett.
- És egy.. Óvszert.. Ki a fene használ a férfi börtönben óvszert???
- Öööö..
- Fúj. Na mindegy. Ezek mind az enyémek.. Vagyis... Nem használt az óvszer ugye?
- Öööö..
- Dupla fúj. - dobtam vissza nekik. - Akartok még egyet?
- Inkább az anyádat egy körre.
- Barom.
- Turner!  - lépett hozzám az udvaron egy őr.
- He?
- Pakolj össze. Holnap reggel indulunk.
- Hova paterolnak már megint? - kérdeztem unottan.
- Haza.
- Hogy? - döbbentem le teljesen. - Még tárgyalás sem volt.
- Visszavonták a vádakat.
- Vanessa visszavonta? - hirtelen olyan boldogság öntött el, mint még soha.
- Nem tudom. De biztos. - nézett olyan "évek óta itt dolgozom, minimálbéren engem hagyj békén te szaros" nézéssel.
- Emberek. - Álltam fel egy asztalra. - Hazamegyek! - mindenki elkezdett füttyögni és tapsolni.
- Grat! Én már 5 éve várom, hogy kimondhassam.
- Kit érdekel? - néztem rá.

                                                          ***

- Emberek! - álltam fel megint csak egy asztalra reggel. - Mint tudjátok.. Elhagyom eme ódon falakat. És írtam nektek egy búcsúbeszédet.. Khm.. - húztam elő a kis papírt.Úgy döntöttem drámai leszek. Nehogy már elfelejtsenek. - Amikor beléptem az épület kapuin egy rakás, büdös, koszos, dagadt majmot láttam. Aztán megismertelek titeket és kiderült, hogy igazam volt. Ez az idő, amit együtt töltöttünk felejthetetlen volt számomra. Rengeteg élményt szereztem és meghatározó része volt az életemnek. Ahogy ti is azok lettetek. Az életem részesei. - dramatizáltam túl. - És most, hogy tovább kell lépjek, hiányozni fogtok. Mintha az egyik részem veszíteném el. Remélem, hogy mind jól fogjátok érezni magatokat az új környezetben és sok új barátot szereztek. Boldog vagyok, hogy a 8.b közösségének császára lehettem. - mind kérdőn néztek rám, mire folytattam. - Ez volt a ballagási beszédem.
Itt megtört a jég, mindenki elkezdett röhögni.
- A lényeg az, hogy hiányozni fogtok és nem akarok elmenni!!!!!!! - belekapaszkodtam egy oszlopba és kétségbeesetten szorítottam, közben meg az őrök próbáltak leszedni. - Hagyjanaaaaaaaak!! Kérem ne! Én ide tartozooom! Nem visznek sehovaaaaa!
- Ne hisztizz már, épp most engedtek szabadlábra.
- Elszúrja a drámai kilépőmet! - fújtattam idegesen és követtem a kocsiig.  Valójában tényleg fognak hiányozni. Igaz nem ejtek könnyeket, de jó fejek voltak. Ami a leginkább foglalkoztat, hogy miért vonta vissza Vanessa a feljelenést? Érdekes. Nem hiszem, hogy puszta jószívűségből.. Türelem. Úgy is megtudom.  És a szüleim? Vajon hazamehetek? Ott lesznek a börtön előtt?
Ami a vicces, hogy most, hogy kiderült ártatlan vagyok (jó igazából, nem de ők ezt nem tudják) már nem raktak rám bilincset. Ezek szerint már nem vagyok pszichopata?? Pedig úgy élveztem.

                                                                       ***

- Szállj ki! Itt vagyunk. - unottan kiszálltam a kocsiból, mire bevezettek a már jól ismert börtönbe, ami a legutóbbi után már vidámparknak látszott.
- Mr. Turner.
- Csá. Jó újra látni. - a colos. Aki összeveretett. Jó újra látni.
- Khm.. Mielőtt hazamegy.. Beszélnie kell valakivel. Jöjjön. - furcsálltam az egészet, de azért követtem. Beléptem a vallató szobába, ahol Vanessa ült. Nyugodtnak tettetem magam, de ideges voltam. Mit akarhat? Lelültem és vártam, hogy megszólaljon.
- Nem ingyen vontam vissza a vádakat cica.
- Sejtettem. - dőltem hátra. - Mit akarsz?
- Szakíts Monicával.
- Ezt te sem mondhatod komolyan. - néztem rá hitetlenül. Felállt és kínzó lassúsággal, lehajolt a fülemhez és suttogni kezdett.
- Nagyon is komolyan mondom. És elhiheted amit most mondok! 1 hét. Annyit kapsz. Nem érdekel, hogy azt hiszed szereted. Nem érdekel, hogy azt hiszed boldoggá teszed. Ha 1 héten belül nem szakítasz vele garantálom, hogy életfogytiglant kapj. - szavai megpecsételéseként egy igen csak megalázó puszit nyomott az arcomra.
- Ja igen. - fordult vissza, mint aki elfelejtett valamit. - Senki nem tud arról, hogy a vádak vissza lettek vonva csak Chris és én, szóval a családodnak szép kis meglepetés leszel. - vigyorgott gúnyosan. Ebben a percben képen vágtam volna. Nem érdekel, hogy lány. Elég ha arra gondolok, ahogyan diadalmas mosollyal az arcán rám néz. A hideg kiráz. És én őt szerettem Jézusom!
Egy biztos.. Nem szakítok Monival. Évek óta ő az egyetlen jó dolog az életemben. Semmi pénzért nem hagynám el. Én most már hozzá tartozom. Szeretem. Komolyan. Ő eddig az egyetlen lány akinek sikerült elérni-e, hogy elérzékenyüljek, hogy bizseregjen a gyomrom, hogy kalapáljon a szívem, hogy hevesebben vegyem a levegőt. Eddig kiröhögtem a nyálas pasikat akik mindenféle 100 meg 100 szál rózsát, parfümöt, anyám tudja mit vesznek a csajuknak és annyira gusztustalanul szerelmesek egy lányba, hogy csöpög a szájuk a nyáltól. Hányingert kaptam tőlük és most én is csatlakozom a klubba. És rájöttem, hogy ez nem gusztustalan dolog. Ez csak szerelem. Ha Monira gondolok, minden szörnyűség eltörpül és boldog vagyok mert elmondhatom, hogy szeret. És bár ez először furcsa volt, már nem az. Épp ezért nem engedek ennek a pszihiátriai esetnek...

                                                                         ***

Viszonylag hamar kiengedtek, én meg gyomorgörccsel indultam hazafelé. Olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy mi a vacsi? Vagy, hogy nem-e rendezték be a szobámat fitnesz szobának. Nincs mese.. Furán működik az agy.. Vagy csak az enyém. A ház előtt egy percre megálltam. A villany égett. Láttam pár árnyékot. Hirtelen elöntött az a tipikus "vééégree itthon" érzés. Vettem egy mély levegőt és benyitottam. Meg sem álltam a konyháig.
Azonnal abbamaradt minden és az összes szempár rám szegeződött. Látszólag azt hitték álmodnak.
- Nem képzelődtök.. Itt vagyok. Visszavonták a vádakat. Mert ártatlan vagyok.
- Én tudtam! - kiáltott fel anya és szorosan megölelt. - Tudtam, hogy te nem lehetsz ilyen. Istenem de hiányoztál. Hadd nézzelek.  - a szája elé kapta a kezét, amikor tudatosult benne, hogy tele vagyok véraláfutásokkal és sebekkel. - Gyorsan gyere ülj le. Kapsz enni és kitalálunk valamit a sebeidre.
Mosolyogva bólintottam és szembenéztem a többiekkel.
- Jó újra itthon látni fiam. - köszöntött Joe bácsi.
- Köszönöm. - néztem rá és abban a pillanatban Gwen lépett oda hozzám és ölelt meg
szorosan.
- Szívás volt nélküled. - pacsizott le velem Kevin.
- El tudom képzelni. Szia Nina. Te sírsz??
- Nem csak por ment a szemembe és különben is szem betegségem van.
- Te is hiányoztál. - mondtam, mire halványan elmosolyodott. Ölelésről szó se lehetett. Mi így némán szeretjük egymást, mindenféle testi érintkezés nélkül. Fura is lenne, ha ölelgetném.
- Adam. Adam. - futott hozzám a két kicsi. Lehajoltam hozzájuk és úgy vártam az érkezésüket. A legvégére maradt az apám. Fagyosan meredt rám.
- Örülök, hogy ártatlan vagy. - nem is vártam többet. Az nem az ő stílusa. Elvégre csak egy púp vagyok a hátán. Még egyszer rám nézett majd bevonult a nappaliba. Nem mondom, hogy nem fájt, hogy nem csalódtam újra. Mert de. De fogalmazzunk úgy, hogy megszoktam.
- Végre eszel valami rendes ételt is.. Rossz nézni. Fogytál?
- Nem hiszem anya. Vagy lehet.
- Sülthús. Tessék. Egyél csak drágám. - nem voltam szívbajos, úgy ahogy voltam nekiestem a kajának, hiszen eszméletlen éhes voltam. A börtön kaja büdös és szar volt. Anyám meg a legjobb szakács ezen a világon. Bár általában ás főzök, de most, hogy nem voltam itthon neki kellett.
- Nem olyan, mint amilyet te szoktál, de azért ez is finom.
- Viccelsz anya?? Ez jobb mint az enyém.
- Ugyan. - legyintett egyszerre anya, apa (közben bejött), Kevin, Nina, Joe bácsi, Gwen, sőt még a 2 kicsi is. Jó lehet, hogy jól tudok főzni. Jó lehet, hogy szakács szeretnék lenni.. És? Amúgy is csak egy álom marad. El vagyok kötelezve Richardnak. Még most is tisztán él bennem az a nap amikor beléptem.

/2 évvel ezelőtt/


- De Karla. Valld be, hogy más mint mi. Néha azt hiszem nem is az Én fiam. - hallottam apám hangját
a dolgozószobából.
- Te is tudod, hogy a te fiad. Csak könnyebb ezt állítani, mint bevallani, hogy gyűlölöd a saját véred!
- Lehet, hogy így van! Belefáradtam, hogy megpróbáljam férfivá nevelni, hogy büszke lehessek rá. 8. osztályos és csoda, hogy nem bukott meg. És az is csak azért volt, mert bementünk könyörögni! Nézd.. Lehet, hogy jó gyerek és soha nincs rá panasz, de csapnivaló. Mintha nem lenne normális.
- Adam igenis normális. Inkább az nem normális, hogy gyűlölöd a saját fiad!
Úgy döntöttem nem akarok többet hallani. 14 éves voltam. Lehet, hogy rossz tanuló voltam, de mindig igyekeztem apa kedvében járni. Soha nem keveredtem balhéba. Nem cigiztem, drogoztam, nem voltak intőim.. Egyetlen árva panasz sem érkezett rám. De ez szíven ütött. Apa mindig is furán viselkedett velem. Azt hittem, csak ilyen a természete, habár a többiekkel sose volt ilyen. De most már értem. Mindig is utált.
Aznap mentem el először szórakozóhelyre. Idegenül éreztem magam. Én a megrögzött jófiú, most egy velejéig romlott szórakozóhelyen vagyok. Aztán minden pohár itallal egyre természetesebb lett. Ordítottam, táncoltam, inden lányt végigsmároltam, aki az utamba került. Mikor már teljesen KO voltam egy férfi jött oda hozzám. Máig nem tiszta, hogy mi történt, de egy épületben ébredtem.
- Csakhogy felébredtél.
- Hol vagyok?
- Azért hoztalak ide, mert elgondolkoztatott, amit tegnap meséltél. Apuci gyűlöl? Tegnap este, ez egy fajta bosszú volt a részedről igaz? Ha már apuci úgy is utál, hát oka legyen rá. támogatom az ötletet. Ezért vagy itt.
- Mit akarsz tőlem?
- Dolgozz nekem. Semmi mást nem kell tenned, eladni és venni nekem dolgokat. Rengeteg pénzért.
- Miket kellene eladnom?
- Ezt azt. Drogot, italt, pár illegális dolgot.
- Nem tudom, hogy...
- Figyelj.. Apád állítólag csalódott benned. Hát adj neki okot. Gyűlöl. Ok nélkül. Nem vagy dühös?
- De. Tudod, mit? Rendben... - bólintottam haraggal megtelve.
- Hány éves vagy Adam?
- 14.
- Képes vagy rá?
- Képes vagyok.

/Most/

Ennek már majdnem 2 éve. azóta megbántam, hogy beléptem. A belépésem után fél évre, már embert öltem. A brutalitásomnak köszönhetően Richard helyettese lettem 15 éves koromra. Akkor még büszke voltam rá. Ma már nem vagyok. Gyilkos vagyok. Egy bűnöző.
- Feküdj le aludni drágám. Biztos fáradt vagy. Szegény. Miket élhettél át. - ölelt át anya. Felmentem, lezuhanyozni. Végre meleg víz. Azt hiszem fél órán keresztül folyattam magamra a forró vizet. Moni még nem tudja, hogy itthon vagyok. Őt majd holnap meglepem. Gyorsan bedőltem az ágyba és végre aludtam egy jót. A saját ágyamban.

                                                                   ***
- Jó reggelt! Anya, ha nem gond elmennék Monihoz, meg minden. Érted ugye?
- Persze, hogy értem. Menj csak, de ne maradj sokáig. - mosolygott rám kedvesen.
Izgatottan indultam el, elvégre 2 hét után láthatom a barátnőmet. Mivel alattam lakik, csak lementem a lépcsőn és bekopogtam. Ő nyitott ajtót.
- Úristen! - ugrott a nyakamba, én meg mélyen beszívtam az illatát. - Hogy..? Vagyis..mikor?? Vagy hogy???
- Visszavonták a vádakat. Szabad vagyok.
- Tudtam, hogy ártatlan vagy. - amikor ezt kimondta összeszorult a gyomrom. Elvégre nem vagyok ártatlan.
- Igen. - mosolyogtam idegesen.
- Bejössz?
- Menjünk inkább sétálni.
- Okés. - csillogott a szeme.
- Na és mesélj.. Mi történt amíg én "nyaraltam"?
- Semmi különös. Stabil kettes vagyok mindenből. - ujjongott.
- Büszke vagyok rád. - nyomtam nevetve egy puszit a homlokára.
- Képzeld! Jelentkeztem Salsa-ra.
- És ez jó hír?
- Persze. Táncolni fogok.
- Személy szerint a vízszintes tangót jobban csípem.
- Hülye. - csókolt meg. Ösztönösen nyúltam be a pólója alá. - Héé..Utcán vagyunk.
- Kit érdekel? - suttogtam 2 csók között.
- Engem. - tolt el magától, mire én rákulcsoltam az ujjaim az övére. - Amúgy te olvastad a Vonzás szabályait?
- Nem csak a nővérem annyit emlegette ezt a "fergeteges" poént, hogy megjegyeztem.
- Na de most te.. Nagyon bántottak? Úristen! Mik ezek a véraláfutások? Tiszta seb vagy. Annyira  el voltam foglalva azzal, hogy itthon vagy, hogy észre sem vettem, hogy nézel ki..
- Kösz. - röhögtem fel kínosan.
- Mármint nem úgy. Állati jól nézel ki mint mindig. - mondta halkan.. Totál zavarban volt én
meg csak vigyorogtam rá.
- Értem. Úgy ismersz, mint aki hagyja magát.
- Kit vertél össze? - nevetett fel ösztönösen.
- Senkit. - mosolyogtam rá jófiú stílusban.
- Persze.
- Héééé. Ember. - kiabált valaki a hátunk mögül. Chris futott utánunk. megvártuk míg beér.
- Öcsém.  - ugrott rám. Fiúsan kifejezte, hogy hiányoztam neki. - Ember. Ha tudnád, hogy unatkoztam nélküled.
- Akkor én haza is megyek. Van mit megbeszélnetek. - hajolt hozzám Moni egy csókért.
- Még látlak. - kacsintottam rá.
- Látom, jól megvagytok.
- Ja. És te a pszichopata barátnőddel?  - a hangomban több volt a keserűség, mint a gúny.
- Értem, hogy utálod, de a barátnőmről beszélsz, szóval vigyázz a szádra. Egyébként, minden oké, kösz.
Este 10-ig dumáltunk Chrissel aztán hazamentem.
- Na jót trécseltetek? - kérdezte anya.
- Öööm.. Ja. - néztem furán anyura, mert azért nem vagyok lány. Mi dumálunk, nem trécselünk. És ez különben is a 21. század.
- Holnap bemegyünk a suliba, hogy meggyőzzük az igazgatót arról, hogy tisztességes ember
vagy és nem ejtesz foltot az iskola hírnevén.
- Tök jó.

                                                                     ***

A börtön után idegenkedve léptem be a suliba. Mivel vasárnap volt az iskola kongott az ürességtől, mi meg beléptünk a számomra már igen jól ismert, gyakran látogatott igazgatói irodába. Anya és apa (!) majdnem egy óráig győzködték az igazgatót, hogy ne rúgjon ki mert ártatlan vagyok, jó gyerek meg stb. A végén már nekem volt kínos. De nem csak ez, hanem mondjuk az is, hogy az igazgatóhelyettes úgy nézett rám mint ha félt volna, hogy mindjárt
megölöm. De végül anyám meggyőző képessége felülkerekedett. Holnap már mehetek suliba.
- Na látod, hogy sikerült.
- Látom, de miért kellett ehhez zakót vennem? - néztem anyára kérdőn.
- Csak mert. Hogy jobb színben tűnj fel. - zárta le a vitát.
- Te figyelj anya. Van egy kis elintézni valóm. Haverok meg minden.
-Persze. Játssz csak egy kicsit. - kínosan bólintottam és elindultam.
A "vállalatnál" épp az elszámolás napja volt így rengetegen voltak bent. Amint beléptem az épületbe úgy néztek rám mintha kísértet lennék...
- Adam.. te itt? - nézett zavarodottan Jake.
- Na mi az nem számítottál rám?
- Én csak.. Én.. Szóval.. Öööö..
- Unom a dadogásod. Richard?
- O..O..Ott.. - mutatott az iroda felé.
- Kö-kö-kö-kösz. - utánoztam a dadogását. Kikerülve a bamba pofáját bevágtattam Richard irodájába. Fel sem nézett a papírok közül.
- Szia Adam.
- Miért nem lepődöm meg azon, hogy végig tudtad kiszabadultam.
- Tudod, hogy én mindent tudok.
- Hogyan tovább?
- Nem fogok hazudni. Semmi nem lesz olyan mint régen. Mivel a titkod kiderült. Elmondtad 3 embernek, drasztikus megoldást kerestem.
- Hogy érted?
- Csinos a barátnőd.
- Felejtsd el. Monit hagyd ki belőle.
- Bár tehetném. Hetek óta figyeljük a lányt. Egy rossz mozdulat, egy kis jel, hogy veszélyben vagyunk és a kis barátnődnek annyi.
- HA bármi baja esik én..
- Te mi? Hagyjuk a formaságokat fiam..
- Nem vagy az apám!
- Addig örülj, amíg fiamnak nevezlek..

                                                                        ***
- Basszus te voltál a nagy sztori. mindenki rólad beszélt. Igaz, hogy sitten voltál? - támadott le az egyik osztálytársam.
- Ja.
- Halálos vagy öregem. Milyen volt? Van börtön tetkód?
- Ja.
- És..
- Te figyelj.. nem lehet, hogy arrébb andalgod magad? Unlak. - rágóztam idegesen.
- Persze Adam.
- Hé.
- Igen?
- Ha már annyira oda vagy értem hozhatnál energia italt.
- Oké. - bólintott boldogan (?).
- Moni!! - kiabáltam az éppen közeledő barátnőmnek.
- Szia életem. - fonta a nyakam köré a karját és csókolt meg. Idegesen lehámoztam magamról a karját és mélyen a szemébe néztem. - Mi az? - kérdezte rosszat sejtve.
- Beszélnünk kell.
- Oké.
- Nekünk ez nem megy. Bocs. - tártam szét a karom.
- Hogy mi van?? Te szakítasz velem?
- Bravó, nem hittem, hogy elsőre felfogod, érdemes volt a korrepetálás.
- Mi..Miért? - telt meg a szeme könnyel. Fájt, hogy sírni látom, de így lesz NEKI a legjobb.
- Nem akartam elmondani, de megérdemled az igazságot. Én nem szeretlek téged.
- Hazudsz. - közölte mire lesajnálóan néztem rá.
- Figyelj.. Már megdugtalak. Szép volt, jó volt, ennyi volt..
- Az nem lehet..
- Te tényleg elhitted, hogy szerelmes vagyok beléd. Kellett valaki aki szórakoztat. De már téged is unlak. Kevés vagy.
- De..de..
- Ja és járok valaki mással.. - tetéztem a fájdalmát.
- Kivel? - folytak patakokban a könnyei.
- Csá. - köszöntem el, elengedve a fülem mellet a kérdését. Tudtam, hogy néz, ezért amikor megláttam azt a személyt akit kerestem, autómatikusan megindultam felé. Lisa már messziről tudta mire készülök, mosolyogva megvárta, hogy beérjem, majd szenvedélyesen lecsaptunk egymás ajkaira. Hozzányomtam a falhoz és még erőteljesebben csókoltam. 4 perces smárolás után megfordultam. Az egész iskola füttyögött és tapsolt egyedül 2 arc tűnt ki a tömegből. Moni, aki sírva meredt rám, majd elfutott a folyosón. És Vanessa. Aki lesajnálóan, hitetlenül és azt hiszem dühösen meredt rám. Megindult felém és a karomnál fogva behúzott egy terembe.
- Ezt most miért kellett??
- Ezt akartad nem? - kérdeztem flegmán.
- Azt akartam, hogy szakíts vele, nem azt, hogy a sírba kergesd!!!!!! FŐLEG NEM VELE. - ordított erősen megnyomva a vele szót. Az volt az érzésem nem a csókkal volt baja, hanem Lisa-val..
- Mivel ingerelt fel téged? - kérdeztem.
- Nem a szájával, mint téged!
- Ez erős volt.
- Szánalmas vagy. - ment ki a teremből.