1. évad 11. rész

Sziasztok! *.* 
Meghoztam a friss fejezetet. (ezt úgy mondom, mintha nem látnátok, na mindegy :DD) Remélem nem lett nagyon össze-vissza kusza :D Lehet jelenzkezni állandó olvasónak:) És köszönöm a kommenteket az előzőkhöz nagyon jól estek <3 A másik meg, hogy ez nem a bloghoz tartozik, de a kép saját, én és az egyik barátnőm vagyunk rajta:))) Szóval letöltés Tilos!

        ..:A hibákért meg kell fizetni:..

[Vanessa szemszöge]

Ha visszagondolok erre a hétre összességében nem olyan rossz, mint azt a cselekmények folyamatos átélése során hittem... Annyira sok dolog történt, hogy alig vagyok képes megfogalmazni.. Nos, összeszedtem pontokba,  hogy mik is történtek:
1. Verekedtem a héten...Én bizony..
2. Elveszítettem az ÖSSZES barátomat.
3. Megtanultam, hogy semelyik szerelem se tart örökké..
4. Megtapasztaltam, milyen rossz tanulónak lenni.
5. Azt is megtanultam ezalatt a hét alatt, hogy senki sem pótolhatja a testvéremet..
Röviden ennyi az összegzés. És most megpróbálom sírás, dühkirohanás vagy csalódás nélkül elmesélni a hetem.

/Vasárnap/

Valaki nagyon dübörgött az ajtón. Sejtelmem sem volt, hogy ki lehet ennyire türelmetlen. Mivel egyedül voltam itthon leszáguldottam a lépcsőn az előszobába. A küszöbön Monica állt.
- Szia. - köszöntöttem vidáman, a következő percben egy hatalmas pofon csattant az arcomon. - Mi a...
- Te büdös ribanc!!! - kiabált rám.
- Mi bajod van? - kérdeztem elhűlve és kissé idegesen.
- Nem bírtad elviselni, hogy az enyém, így elvetted tőlem! - kiabált az arcomba hisztérikusan.
- Egyszer kérdezem meg.. Normális vagy? Mégis miről beszélsz?
- Adamről. Hogy tehetted ezt? - minden világos lett..Megtudta.. De honnan? Én mégis.. Az nem lehet. Nem tudhatta meg..
- Nézd én...
- Nem kell a magyarázkodásod.. Nem adom meg neked azt az örömöt, hogy megint ideges leszek. Az előző pillanatnyi gyengeség volt. De jól figyelj Vanessa Harrison.. Kérlek ne szólj bele.. Te voltál a legjobb barátnőm. Az egyetlen aki valaha is a legjobbat akarta nekem.. És ezért örökké hálás leszek. Az életemnek az a része amikor velem voltál, az egyik legjobb volt. Szinte a testvérem voltál. Azt hittem ismerlek... Nem tudom, hogy mindig ilyen voltál-e és én voltam a vak, vagy most változtál-e meg ennyire. Elnézlek téged és ez nem te vagy..Néha csak nézlek, hogy ez nem lehetsz te..Kárt teszel olyan emberekben, akiket nem is ismersz. Megdöbbentesz. Egyrészt. Másrészt. Arra nem vagy képes soha, hogy rendesen megkérdezd, hogy mi van velem. Mindig mindenért megvédtelek.. És ez.. Kurva szarul tud esni.. Egyébként, már egy pár hete észrevettem rajtad a változást, de nem szóltam, mert akit szeretsz azt olyannak fogadod el amilyen. Számtalanszor voltál mellettem. Megszámolni nem tudom. Nem utállak, mert nem tudlak. De akkora fájdalom van bennem, hogy ordítani tudnék. Nem  ez a lényeg. Ezt a mostani viselkedésed nem tudom elfogadni. Azt hittem barátok vagyunk.. Tévedni emberi dolog. Él bennem rólad egy kép.. Egy szép kép. A régi Vanessáról. Ami mindig megmarad. De az új Vanessából, köszönöm nem kérek. Kívánom, hogy olyat kapj amit másoknak adsz. Azt szeretném, ha nem beszélnénk ezentúl. Nem akarlak többé a barátomnak tudni. Ennyit akartam. Szia.
Meg sem várva a reakcióm kisétált, a házból és az életemből. Hatalmas űrt hagyva magam után. De nem bántam meg, mert ezzel csak neki teszek jót. Nem szabad, hogy Adam továbbra is befolyásolja. Akkor is ha ezzel véget vetettem a barátságunknak. Ahogy mondta.. Én jót akarok neki. Nem volt időm befordulni, mert az idióta öcsém hazajött.
- Na mi van..? Chris rájött, hogy nem vagy valami érdekes és végre dobott? - kérdezte röhögve.
- Hogy, simulna ki az EKG-d!
- De harapósak vagyunk ma.. De komolyan mi a baj?
- Semmi.. Tényleg.. Nyomás tanulni. - öleltem meg.. Kicsit meglepte a kirohanásom, de viszonozta az ölelésem.
Ekkor még nem is gondoltam, hogy ez csak a kezdet.. Hétfőn a suliban, mint valami bomba robbant, hogy én jelentettem fel, az ígéretes sztár jelöltjüket...A hirtelen jött népszerűségnek szépen lassan vége szakadt.. Minden honnan szúrós pillantásokat kaptam és durva beszólásokat... És ez még semmi sem volt. Furcsa érzés kerített hatalmába. Tudtam, hogy itt még nincs vége semminek. Isa elég későn ért be a suliba mert késett. Abból, ahogy rám nézett elég hamar leszűrtem, hogy tudja. És tudta is..
- Hogy tehetted ezt?! - kérdezte (ő is) miközben felpofozott. Ma ilyen pofozós nap van. Nem nagyon engedte, hogy válaszoljak, ugyanis megint megütött. De ezúttal ököllel..A kezem véres lett miután megtöröltem az orrom. Én megértem, hogy dühös, de azért mégis! Megfogtam egy csomót a hajából és egy határozott rántással kitéptem tövestül..
- Aúúúúú!! - kiabált fel és erőteljesen a szekrényekhez csapott. Fájdalmasan felszisszentem és már éreztem is, ahogy gyomorszájon vág.. Lány ez egyáltalán?? Hirtelen belenézett a szemembe, mire én kihasználtam a helyzetet és lefejeltem. Amikor elvesztette az irányítást, a hajánál fogva lehúztam a földre és megrúgtam. Épp megint megütöttem volna, amikor megjelent az igazgató előttünk.
- Harrison és Bright  az igazgatóiba!!! MOST! - üvöltötte el magát az igazgató. Elindultunk egyenesen az igazgatói irodába. Kicsit feszélyezve éreztem magam.. Még sosem hívattak ilyen okkal az igazgatóhoz. Leültünk a székre és csöndben vártuk, hogy az igazgató megszólaljon.
  - Nem hiszem el.. A 2 legjobb diákunk és ilyen botrányba keverednek.. Verekedés?! Nem vártam volna tőletek.. Ez az iskola közel 20 éve a jól nevelt diákjairól és a kiváló oktatásról híres.. Erre a 2 legkiemelkedőbb tanulónk összeverekszik. Nézzétek, én mindent megértek, de magánügyeket az iskolán kívül, ha kérhetem. Még egyszer nem fordulhat elő. Továbbá igazgatói mindkettőtöknek, és 2 hét délutánonként a büntető szobába. Még egy ilyen és felfüggesztelek benneteket.
- Én nem kaphatok igazgatóit!! - csattantam fel.
- De nagyon is kaphatsz.. És most elmehettek... Egy percre még.. Egy diáksereg vagytok.. Egy osztályhoz tartoztok. Együtt működést kérek..
Pompázatos. Ennyit a varázslatos tökéletes tanulmányi és magatartási sorozatomról. Pff.. Nagyszerű. Igyekeztem spanyolra, ahol a tanár már benn volt, csak én meg Isa késtünk. Beültem a padba és
vártam, hogy ki felel.
- Harrison.. - remek. Hisz tanultam. Gondoltam én. Ugyanis amikor a táblához értem hirtelen semmi sem jutott eszembe.
- Sí señor.
- Háblame sobre el medio ambiente.. - ezt még le tudtam fordítani.. Azt kérte beszéljek neki a környezetvédelemről..
- Öööööö...Green Peace.. - jutott eszembe.
- Probablemente debería ser españoles .. ( Talán spanyolul kellene) - szólt rám a tanár.
- Ohhh, ömmmm..
-No sé .. Lo siento. ( nem tudom, sajnálom) -  a tanár gyorsan leültetett egyessel.. Hurrá. Az első egyesem. Életemben. Ennél már csak az lett volna, jobb ha ma írjuk a TZ-t a környezetvédelemből dupla jegyért.. Ezután jött a matek óra aminek a címe: David vs. Monica... Szó szerint. Az egész úgy
kezdődött, hogy a tanár kihívta Monit, hogy írja le a házit.
- Amikor Moni házit ír az felér egy Al-kaida támadással. - szólt be David.
- Komolyan venném ha nem lenne a homlokodon a memória megtelt felirat.. - vágott vissza Moni.
- Kapd be.
- Inkább harapnám le.
-  Ha tetszek neked inkább húzd meg a hajam.
- Előbb járnék az anyáddal.
- Nem hiszem, hogy az este vagy, de a nővérem lehet, hogy benne van egy leszbi buliba..
- Hogy az anyád kapná be a..
- ELÉG! - ordított fel a matek tanár. - Ti ketten az igazgatóiba.. MOST!!!
Azt hiszem a mai nap eléggé kiborítottuk az igazgatót. Van ilyen. Nem lehet minden nap tökéletes. Szarkazmus.. Áá.. semmiképp.
Otthon megtanultam minden leckét, felnéztem netre (a falam tele káromkodással..) és ettem. Népszerű program.. Este épp mentem volna le inni, amikor hangok ütötték meg a fülem. Anyuék veszekedtek.
Anya: elég volt abból, hogy soha semmit nem lehet rád bízni. Egy kibírhatatlan alak vagy. Nem csoda,
hogy nincs egy barátod se!
Apa: TE beszélsz?? Az egész életem abból állt, hogy az idióta és nem mellesleg debil követeléseidnek tettem eleget!
Anya: De ez a debil érdekes módon mosott rád, főzött rád miközben te vakartad a segged!!!!
Apa: Én legalább dolgoztam.. Felelősségteljesen.
Anya: Azt hiszed amit itthon csinálok az nem munka.. Csak egyszer csinálnád utánam!
Apa: Ne röhögtess már! Azt még a legcsököttebb inteligencia hiányos ember is meg tudja csinálni..
Anya: Akkor neked ezért nem megy.. Komolyan.. Ha nem lennének a gyerekek én...
Apa: TE??
- Sziasztok.. Csak iszom.. - hebegtem zavartan, amikor megláttak. Mindketten fújtatva elvonultak. És én vagyok a gyerekes.
Az emeletemen bambultam a TV-t ( valami krimi ment), amikor Jason jött fel és leült. Úgy éreztem kikívánkoznak belőle dolgok.
-Hallottam elgyepáltak - röhögött fel.
- Jól hallottad.. Tudod.. hogy lecsukattam Adamat.
- Igen...
- Ez kitudódott és Monival megszakadt a barátságunk, azonkívül mindenki utál, kaptam egy igazgatóit, egy egyest és az élethez sincs kedvem - hadartam el. - Ja igen Ben meg eltűnt és a telefont sem veszi fel.
- Khm.. ja..
- Mit tudsz? - támadtam le.
- Adam pártját fogja és ő is utál..
- MI??? De hát.. Ez nem lehet.. Ő tudja az igazat és.. Mégis. - Ben is elhagyott, ahogy mindenki.
- Héé.. Én itt vagyok neked. A tesód. - ölelt át. - Na de térjünk át egy másik témára. - lőtte le a hangulatot.- Anyáék. Hallottam őket veszekedni.
- Én is.. Szerinted..
- Nem szeretik egymást. - közölte a tényeket. - Szerintem csoda ha nem vállnak el.
- Ez elég durván hangzik.
- Ez csak az igazság. De én nem akarom, hogy külön menjenek.
- Jason.. Ez az ő életük.. És ha már nem boldogok egymással akkor az ellen mi nem tehetünk semmit. Nem lehet befolyásolni Nekünk nem. És inkább legyenek külön boldogok, mit együtt szomorúak.
- Igazad van.. Aludhatok nálad? Mint régen.
- Gyere.
Rögtön el is aludtunk.. Én a fárasztó napom hatására, ő meg mert imád aludni..